Federico García Lorca: Álmatlan szerelem éjszakája
Fotó: Bratt Sayles / Pexels
Federico García Lorca: Álmatlan szerelem éjszakája

Éjnek fel, mi ketten a teliholddal,
sírva fakadtam fülig érő szádon.
Gúnyod egy isten volt, panaszkodásom
pillanatsor, galambfüzért morzsoltam.

Éjnek le, mi ketten. Kínunk megkoccan,
egy hely után sírtál, hol mély a távol.
Fájdalmam sok kis görcs, tablóba rántott,
gyenge szíved homokján összeforrva.

A hajnal az ágyon vont össze minket,
vér megfagyott patakjára tapadt a
szánk, ha kiontatott is, vége nincsen.

S a zárt erkélyt áttörő sugarakban
a ravatalra öltöztetett szívre
kitárta ágát az élet korallja.

*

A vers eredeti címe: Noche del amor insomne

(A sötét szerelem szonettjei című ciklusból. A fordító előszava itt olvasható.)

A vers szerzőjéről
Federico García Lorca (1898 - 1936)

Spanyol költő, drámaíró, író. A spanyol '27-es generáció tagja.

A fordítóról
Szolcsányi Ákos (1984)

Költő, bölcsész, műfordító. Legutóbbi kötete: Dávid családjai (Kalligram, 2023)

Kapcsolódó
Federico García Lorca: A költő igazat mond
Federico García Lorca: A rózsakoszorúról
Federico García Lorca: Szerelem sebei
Federico García Lorca: Jaj, sötét szerelem, jaj, suttogásod!
Federico García Lorca: A költő telefonon beszél szerelmével
Federico García Lorca: A kedves a költő mellén alszik
Federico García Lorca: Az édes panasz szonettje
Federico García Lorca: A levél szonettje