Federico García Lorca: A levél szonettje
Fotó: Pexels
Federico García Lorca: A levél szonettje

Bensőm szerelme, te, élénk halálom,
hiába várok írott szavaidra,
gondolatomnak hervadás a minta:
én addig vagyok én, amíg rád vágyom.

A levegő halhatatlan. Az árnyról
nem tud a kő, nem tartozik rá titka.
A csapra vert holdból ömlő mézikra
benti szívnek hiába kínál mámort.

De te – fájtál nekem. Erem feltépve,
galamb és tigris a te derekadra,
harapások, liliomok térképe.

Hát töltsd meg őrületemet szavakkal
vagy engedj el, s a lélek néma éje
lesz otthonom, hadd csitítson nyugalma.

*

A vers eredeti címe: Soneto de la carta

(A sötét szerelem szonettjei című ciklusból. A fordító előszava itt olvasható.)

A vers szerzőjéről
Federico García Lorca (1898 - 1936)

Spanyol költő, drámaíró, író. A spanyol '27-es generáció tagja.

A fordítóról
Szolcsányi Ákos (1984)

Költő, bölcsész, műfordító. Legutóbbi kötete: Dávid családjai (Kalligram, 2023)

Kapcsolódó
Federico García Lorca: Az édes panasz szonettje
Federico García Lorca: Álmatlan szerelem éjszakája
Federico García Lorca: A költő igazat mond
Federico García Lorca: A rózsakoszorúról
Federico García Lorca: Szerelem sebei
Federico García Lorca: Jaj, sötét szerelem, jaj, suttogásod!
Federico García Lorca: A költő telefonon beszél szerelmével
Federico García Lorca: A kedves a költő mellén alszik
Federico García Lorca: Góngorai szonett, melyben a költő galambot küld szerelmének
Federico García Lorca: A költő Cuencáról, az elvarázsolt városról kérdezi szerelmét
Federico García Lorca: A hűtlen feleség