Federico García Lorca: A rózsakoszorúról
Fotó: Secret Garden / Pexels
Federico García Lorca: A rózsakoszorúról

Azt a koszorút! Most! Különben végem!
Szőjj! Énekelj! Nyögj! Énekelj, ha mondom!
Az árnyéktól zavaros lesz a torkom,
s újra, s ezredszer is január fénye.

A szeretsz-szeretlek közötti térben
tizenkét hónapból lesz menetoszlop,
indul nyögő szellőrózsa-bozóthoz,
hol csillaggőz, hol lágy szár reszketése.

Sebemben gyönyörködnek üde dombok,
megtörnek szövőkeszálakat, csermelyt.
Meleg vért lefetyelnek mézes combról.

Most! Még most! Hogy egymásba merevedten,
szánk vágy hasította, lelkünkön fognyom,
az értünk jött idő romokra leljen.

*

A vers eredeti címe: Soneto de la guirnalda de rosas.

(A sötét szerelem szonettjei című ciklusból. A fordító előszava itt olvasható.)

A vers szerzőjéről
Federico García Lorca (1898 - 1936)

Spanyol költő, drámaíró, író. A spanyol '27-es generáció tagja.

A fordítóról
Szolcsányi Ákos (1984)

Költő, bölcsész, műfordító. Legutóbbi kötete: Dávid családjai (Kalligram, 2023)

Kapcsolódó
Federico García Lorca: Szerelem sebei
Federico García Lorca: Jaj, sötét szerelem, jaj, suttogásod!
Federico García Lorca: A költő telefonon beszél szerelmével
Federico García Lorca: A kedves a költő mellén alszik
Federico García Lorca: A költő igazat mond
Federico García Lorca: Álmatlan szerelem éjszakája
Federico García Lorca: Az édes panasz szonettje
Federico García Lorca: A levél szonettje