Vers a lélegzet is titokban.
A létem és a világűr közt
csereárfolyam. Mi ott van
mindig, mint jótettben a bűnök,

saját partomra vethet ki
önmagamból a tenger,
a növekvése szétveti,
verseng a belső végtelennel.

A táguló világ sok térficakja
bennem megvolt. És mindegyik szél
lényegében az én fiam ma.

Megismersz, levegő, egykori tereim leszármazottja?
Nyugalmamból a szenvedély –
elveszett hangszer üres tokja.

A mű eredeti címe: Die Sonette an Orpheus