Iman Mersal: Mint a költemény, amit álomban írtam
Fotó: NLD
Iman Mersal: Mint a költemény, amit álomban írtam

Az ellenfelem már a térdén, és a csőcselék üvölt: „Hogyhogy nem öli meg!?”
Csodák esnek, és te nem kérdezed, miként.
A kard kéznél van, mint egy esernyő, ami az esőre vár, hogy kinyílhasson,
Az ég betűket ereget, ahány szó megformálódik, annyi seb gyógyul be ebben a világban.
Az úton mintha én a csatorna egyik oldalán lettem volna, anyám meg a másik parton,
S köztünk egy csapat liba, amiket végül sikerült valahogy visszaterelni a házhoz.
Otthon üldögélve a narancsokat hámoztam és almát szeltem.
Csendélet gyümölcsökkel
Mintha a gyerekeim annyit ettek volna, hogy már én is megkívántam tőlük.
Később lehet, hogy elaludtam,
Borzongás ébresztett a lábujjaimban,
Az ereimben tiszta a vér,
Valami felhő ringat
Beteljesedett a boldogság –
S szokatlan módon azonnal tudtam, hogy ez maga a boldogság.

A vers szerzőjéről
Iman Mersal (1966)

Egyiptomi arab költő, folyóiratszerkesztő, egyetemi oktató. A "kilencvenes nemzedék" egyik meghatározó alakja. Legutóbbi kötete:  Hatta atakhalla an fikrat al-bujút (Amíg fel nem adom a házak ideáját, 2013).

A fordítóról
Tüske László (1953)

Arab szakos orientalista, PhD (2001), könyvtáros. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója, 2014-2019 között az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója. Arab nyelvből készült prózai és versfordításai szaklapokban jelentek meg.

Kapcsolódó
Iman Mersal: Lebontják a családom házát
Iman Mersal: Repülés
Iman Mersal: Rágalmazom magamat
Iman Mersal: Úgy látszik, én öröklöm a halottakat
Iman Mersal: CV
Iman Mersal: Szerelem
Iman Mersal: Az angyalok festője