Guzel Jahina orosz írónő levele külföldi barátaihoz - az ukrajnai háború kapcsán
Fotó: Wikipedia / Prasan Shrestha
Guzel Jahina orosz írónő levele külföldi barátaihoz - az ukrajnai háború kapcsán

Guzel Jahina írónő külföldi barátaihoz, fordítóihoz, kiadóihoz fordult - tiltakozván az ukrajnai háború ellen. Kiváló magyar fordítójától, lapunk állandó szerzőjétől, Soproni Andrástól kaptuk tegnap este ezt a megrázó szöveget.

Ezt a levelet külföldi barátaim, kiadóim, fordítóim és olvasóim számára írom. Írni nehéz – ehhez világos gondolkodásra és lehiggadt érzésekre van szükség, az én érzelmeim azonban most lángolnak. Még nehezebb világosan megérteni bármit is abból, ami Oroszországban és Ukrajnában folyik. De hallgatni most – megengedhetetlen. Ezért megpróbálok szólni legalább valamit.

Életem első tizennégy éve – egész gyerek- és ifjúkorom – a Szovjetunióban játszódott le. Addigra a kommunista ideológia már a végét járta. Mi, pionírok, hittünk benne, de valahogy félerővel, nem komolyan. Amiben igazán hittünk, az a béke volt. A szovjeti idők kezdetén beindított propagandagépezet buzgón működött, de már nem annyira kommunista, inkább pacifista retorikát termelt. „A Szovjetunió a béke támasza”, „Békét a világnak!” – ezek a jelszavak ott virítottak minden óvoda, minden iskola falán. Minden tanévben minden osztály első foglalkozása a béketanóra volt. A békéről szóló dalok és versek ott voltak a programjában minden pionírfoglalkozásnak (márpedig ezekből bőven jutott nekünk). Békegalambok díszítettek minden osztálytermet, minden faliújságot, minden iskolai füzetet. Mi pedig hittünk ezekben a galambokban, olyan őszintén, ahogy a gyerekek tudnak hinni. A békébe vetett hit a mi szovjet gyermekkorunk – és következésképpen mindegyikünk személyiségének – elszakíthatatlan része volt. Ez a hit megingathatatlannak tűnt – amíg a világ világ.

Ezen kívül tudtam: a háború olyan borzalmas, hogy aki megtapasztalta – hallgat róla. A nagyapám négy évet töltött a második világháborúban, de soha nem beszélt a frontról egyetlen szót sem: hallgatással óvta a gyermekeit és unokáit.

Ma orosz tankok vonulnak idegen földön. Ezt alig vagyok képes elhinni. A belső tiltakozás olyan erős bennem, hogy üvölteni tudnék. Nehéz szavakat találni, a szavak nem elég erősek. Keserűség, harag, félelem, tehetetlenség – a végtelenedik hatványon. 2022. február 24. hírei összezúztak. A világom nem hogy megrendült, hanem egyszerűen szét van dúlva. Nem értem, hogy lehet, hogy a pacifizmus védőoltása miért nem hatott.

A magam nevében írok, de minden ismerősöm és barátom ugyanígy érez. Közeli és távoli környezetemben nincs senki, aki támogatná ezt a háborút. A szociális hálók tele vannak haraggal, kérésekkel, felszólításokkal és követelésekkel, hogy állítsák le a hadműveleteket.

Eljött az egyszerű igazságok és véget nem érő ismétlésük ideje. „Nemet a háborúra”. „Békét a világnak”. „Az emberélet a legnagyobb érték”. Addig fogjuk mindezt hajtogatni, amíg a sötétség szét nem oszlik. A jó banális szavait fogjuk hajtogatni, hogy utóbb ne ütközzünk bele a gonosz banalitásába.

Ez nem az én háborúm. Nem vagyok hajlandó a magaménak tartani.

Az esszé szerzőjéről
Guzel Jahina (1977)

Tatár származású orosz író. Legutóbbi kötete magyarul: A Volga gyermekei (Helikon, 2020)

A fordítóról
Soproni András (1942)

Műfordító. Oroszból és angolból fordít, főleg prózát. Joszif Brodszkij Karácsonyi versek (2021) és Puskin Szabadság árva magvetője (2022) című kötete után most Lermontov költészetének átültetése foglalkoztatja.

Kapcsolódó
„Az oltás nem bizonyult elegendőnek” (Beszélgetés Guzel Jahinával)
M. Nagy Miklós (1963) | 2021.06.04.
Jahina második gyermeke (Guzel Jahina: A Volga gyermekei)
Vass Annamária (1988) | 2021.06.04.
„Ellenállni nem bús képpel kell” (Orosz zenészek a háború ellen)
M. Nagy Miklós (1963) | 2022.02.28.
Borisz Ponomarjev: Jelentés a kalinyingrádi orosz exklávéból
Megy a vonat… (Fordítói jegyzet Guzel Jahina legújabb regénye elé)
Soproni András (1942) | 2022.03.26.
Guzel Jahina: Szerelvény Szamarkand felé (részlet)
Húsdaráló (Guzel Jahina: Szerelvény Szamarkand felé)
Gyürky Katalin (1976) | 2022.06.11.
„Mi másról lehet beszélni?” (Orosz költők a háborúról)
M. Nagy Miklós (1963) | 2023.03.08.
Guzel Jahina: Krumpliültetés