Hosszúdad arc, a vonása konok,
Gyászfeketében alakja…
Ó, fiatal nagyanyám! Ki adott
Csókot e gőgös ajakra?
 
Szép keze kastélya termeiben
Játszta Chopin muzsikáját.
Homloka jég, haja mesterien
Göndörödik, födi vállát.
 
Nyílt a tekintete és követel,
Védekezés van a mélyben.
Ifjan a nők szeme másra ügyel.
Ki maga, nagymama, kérdem.
 
Hány lehetőt ragadott le maga,
S hány lehetetlent, a mélybe? -
S falta a föld, a halál-lakoma…
Húsz volt, és lengyel a vére.
 
Ártatlan nap hozott friss szeleket.
Csillag aludt ki örökre.
Nagymama! Lázadó vad szívemet
Nem maga hagyta örökbe?