Távol falusi lányoktól, nyájtól, madártól,
valami hangára térdelve, ittam
zöld, langyos délutáni derengésben
a gyöngéd mogyoróvesszőktől gyámolítva.

Mit ittam ott, hol az Oise még fiatal volt,
virágtalan fű, fedett ég, sok néma szilfa,
mit szívhattam ki a tárólevél-kulacsból?
Valami íztelen arany likőrt, mi izzaszt.

Ekként egy kocsma rossz cégére voltam.
Később vihar cserélte le az eget estig.
Tavak, a vidék fekete, megannyi pózna,
oszlopok kék éj alatt, vasútállomásokéi.

A ligetek vize a szűz homokban eltűnt,
a szél, az ég a lucskot megszórta jegekkel…
Arany!, mint kagylóhalász vagy aranymosó,
hogy ihatnék is, nem jutott eszembe!

*

A vers eredeti címe: Larme.