Hogy leküzdje alkotói válságát, az EU-díjas északír írónő, Jan Carson 2015-ben elhatározta, hogy minden nap lejegyez egy történetet egy képeslap hátára, és elküldi egy barátjának vagy ismerősének szerte a világban. Mai mikronovellája középpontjában az IKEA!
31. hét – 2015. augusztus 1.
Belfast, Ikea
Joan Weber részére
Az Ikeában hagytam apámat. Túl öreg volt már hozzá, hogy továbbmenjen. Amikor megmutattam neki a nappali részleget – azt a sok sorba rakott és négyzetrácsosan elrendezett karosszéket, tisztára mint valami utcatérkép, majd rögtön utána az ágyakat ugyanígy –, egyenesen a szemembe nézett, és láttam, hogy beléköltözött a fáradtság. Túl sok lett volna elvárni tőle, hogy a konyhákig és a fürdőszobákig is eljusson; az izzó- és a lámpaosztályt már rég maga mögött hagyta.
– Ülj le ide – szóltam, és segítettem neki leereszkedni egy skandináv módra újragondolt barna Eames bőrfotelbe. – Ügyes vagy – mondtam –, annyira ügyes vagy, hogy ilyen messzire eljutottál.
Láttam rajta, hogy örül a pihenésnek, örül, hogy lekerült róla az elvárás terhe. Elfordultam az apámtól, és a hálószobák és a konyhák felé vettem az irányt. Nem néztem vissza. Nem mentem vissza érte. Az Ikeában csak egy irányba lehet menni.
*
A szöveg eredeti címe és megjelenési helye: Jan Carson: Postcard Stories. Birmingham, Emma Press, 2017.
