2015-ben az északír Jan Carson minden nap írt egy egypercest egy képeslap hátuljára, aztán elküldte valamelyik barátjának. Sorozatunk negyedik részének középpontjában ezúttal az ember, aki csalódást árul a piacon.
52. hét – 2015. december 26.
Belfast, Szent György piac
Hugh Odling-Smee részére
A karácsonyt megelőző hónapban Eleanor minden évben kibérel egy standot a Szent György piacon, és kicsi, kézműves üvegekben csalódást árul. Leginkább helyiek vásárolnak tőle. A turisták általában továbbsiklanak a nemeztáskás standhoz, tőle balra, vagy az organikus gyertyákhoz, tőle jobbra, szinte meg sem állnak, hogy egy pillantást vessenek az Eleanor asztalán fekvő kis üvegekre.
A legkülönfélébb csalódások vannak készleten nála: a figyelmetlen szülő okozta csalódás, a nem tetszetős gyerek okozta csalódás, az egyedüllét vagy annak hiánya miatt érzett csalódás, a macskák, a jó bor, a díszdobozos dolgok és a vallás okozta csalódás vagy épp a szenteste fanyar csalódása, amely messze a legnagyobb népszerűségnek örvendő árucikk a standján. A vásárlók szemlátomást kérdés nélkül is pontosan tudják, melyik csalódást kell megvenniük.
Eleanor csak karácsony táján árul csalódást. Nem is tudná megfizetni a standot egész évre. Amúgy meg az embereknek nincs is szükségük az év többi részében bármiféle mentségre, ha nem veti őket szét a remény attól, hogy ki kell kelniük az ágyból reggel. Megvirrad vagy bealkonyul, napra nap jön, mitől legyen feldobva az ember? Karácsonykor elvárás, hogy az ember tündököljön, és ha valaki nem talál magában erre indíttatást, jól jön egy üveg, ami felmutatható, és amiről elmondható: – Teljesen rendben voltam, amíg ezt meg nem vettem.
*
A szöveg eredeti címe és megjelenési helye: Jan Carson: Postcard Stories. Birmingham, Emma Press, 2017.
