Arthur Rimbaud: Alvó a völgyben
Fotó: PxHere / Bernd Thaller
Arthur Rimbaud: Alvó a völgyben

Egy lyuk a lombban, hol a folyó énekel, 
őrülten kapaszkodva a füvek ezüst 
rongyaiba; kis völgy, fölötte büszke hegy,  
honnét a Nap fényét habosra verve tűz. 

Egy ifjú katona, szája tátva maradt,  
feje a kéklő vízitormákon hever, 
alszik; elnyúlva a fűben, felhő alatt 
sápad ágyán, hová a fényeső bever.  

Lába kardvirágok közt; alszik. Mosolyog, 
mint beteg gyerek, ki mindjárt aludni fog; 
fázik; ringassad el melegen, földanya.  

Az erdőillat orrához el nem talál,  
a napban alszik, bal keze a mellkasán, 
nyugodt. Két lyuk körül vörös az oldala. 

A vers szerzőjéről
Arthur Rimbaud (1854-1891)

Francia szimbolista költő. 

A fordítóról
Lanczkor Gábor (1981)

József Attila-díjas költő, író, műfordító, az 1749 főszerkesztője. Legutóbbi kötete: Szaturnuszi mesék 1. (su/cure-sale, 2023). 

Kapcsolódó
Arthur Rimbaud: Kastélyok, évszakok
Arthur Rimbaud: Emlék
Arthur Rimbaud: Örökkévaló
Arthur Rimbaud: Könnycsepp
Arthur Rimbaud: Az öröklét
Arthur Rimbaud: Michel és Christine