Szubjektív jegyzetek egy Lermontov-vers fordításáról (1.)
Fotó: Wikipedia
Szubjektív jegyzetek egy Lermontov-vers fordításáról (1.)

A Lermontovot fordító Soproni András esszéje A bérc című versről. Áprilisban érkezik a folytatás egy újabb Lermotov-verssel és jegyzeteivel.

Ночевала тучка золотая... - sóhajtja mellettem a szálloda teraszán a feleségem, Tánya, s én folytatom: На груди утёса-великана. Arany fellegecske éjszakázott a sziklaóriás keblén. Sziklaóriás ugyan nincs a láthatáron, annál inkább van arany fellegecske. Mindennapi esti színjáték ez itt Madeira szigetén, és mi nem tudunk betelni a látvánnyal. De ezúttal a Lermontov-sorpár bekúszik a tudatom alá, s reggel arra ébredek, hogy már magyarul mormolom: Arany fellegecske éjszakára / Megpihent a roppant szikla keblén. Mire aztán az ötórás út végén leszáll velünk a gép Ferihegyen, már nagyjából kész az egész vers. Később persze még jön jónéhány órai csiszolgatás, mire úgy, ahogy elégedett leszek a művel.

Aztán szokásom szerint előveszem a „konkurenseket”. Az Európa Könyvkiadó 1974-es válogatottja két fordítást is tartalmaz. Érdemes idézni őket teljes terjedelmükben.

Szabó Lőrinc fordítása:

A szikla

Éjszakára pici arany felhő
Szállt a roppant szikla kebelére,
S ahogy ébredt a hajnali szellő,
Visszaröppent a sugaras égbe.

Harmatos nyomát az ölelésnek
Még sokáig őrizte a vén szirt:
Ráncos szeme a semmibe révedt         
S némán sajgott zord kő-szíve, és sírt.

Lator Lászlóé:

A szikla

Elszunnyadt egy arany fellegecske
Kebelén a sziklaóriásnak.
Jókor reggel tovalebbent másnap,

Játszadozott az égen repesve.

De a helyén hűvös harmatocska 
Fénylett. A vén ráncos szikla mélyen
Elmerülve áll a puszta téren,
És magányos sorsát siratozza.

Természetesen lefordította Galgóczy Árpád is, akit éppen Lermontov iránti rajongása tett fordítóvá – a GULAG-szigetvilág egyik zugában.

A sziklaszirt

A hatalmas sziklaszirt ölében
Szép arany felhőcske éjszakázott;
Pirkadatkor gyorsan messze szállott,
Vígan játszadozva fent az égen.

Ám a vén szirt ránca hajlatában
Nedves nyom maradt. S ő egymagában
Áll, mereng a rászakadt magányban,
S csöndben sírdogál a pusztaságban.

Mindegyikben találok szép megoldásokat és kevésbé sikereseket is. Mindhárom hibátlanul adja vissza a romantikus lélek attribútumait, a költőiséget.

Érdemes elgondolkodni a verskezdés különbségein. Az talán kevésbé fontos, hogy a felhő a kebelén, keblén szunnyadt el az óriásnak, vagy az ölében (Lermontov az előbbit állítja), érdekesebb, hogy a költő elsőnek a felhőcskét mutatja, és csak utána a sziklát – ezzel szemben Galgóczy megfordítja a sorrendet.

Ugyancsak érdemes összevetni a vers zárását. Ezt Galgóczynál érzem a legjobbnak: a пустыня - pusztaság Lermontov képvilágának fontos eleme (nem puszta tér), és nem helyettesíti a semmibe révedt. Különösen kényes a záró szó: érzésem szerint Szabó Lőrinc megoldása már-már a kínrím határát súrolja (vén szirt – és sírt). Lator siratozza szavát a gugli kizárólag tájnyelvi környezetben mutatja, Lermontovtól pedig idegen a tájnyelvi elemek használata a költői beszédben (népies szereplők esetében módjával előfordul).

Az eredeti vers hibátlan trocheusait, melyek közé lendületfokozón illeszkednek bele a pirrichiusok, legszerencsésebben Galgóczy imitálja, főképp a sorok második felének pontos ritmusával (a másik két fordítás lazábban kezeli a ritmust). Az ölelkező rímeket (abba) Szabó Lőrinc meglepő módon páros rímekkel fordítja, ami érzésem szerint elvesz valamicskét a vers eleganciájából. Galgóczy viszont a második strófában bokorrímet (aaaa) használ, ami némiképp ügyetlenül hangzik.

Van a versnek még egy fordítása, amely nem került be egyik általam ismert válogatásba sem, pedig magyar nyelven ezt ismerik a legtöbben, még betéve is, ez pedig Kapuvári Béla munkája, Csajkovszkij kórusművéhez. Magam is énekeltem ezelőtt vagy hatvan évvel a felejthetetlen Ugrin tanár úr vezetésével az Ifjú Zenebarátok kórusában.

Érdemes ezt is ideiktatni:

A bérc

Kicsiny bíbor felleg arany szárnyon
Gránit bércre szállott éjszakára.
Hajnaltájt az égre visszaszállva,
Tovaúszott vígan, fénybejátszón.

De a gránit mély redői vágyva
Hűs nyomát még őrzik. Eltűnődve
Áll a csúcs. És csendesen hull könnye.
Szikla bár, de mégis fáj magánya.

Ez a fordítás ékes példája, hogy az énekelt szöveg egy fokozattal tovább növeli a fordítás kötöttségét, hiszen a zene frazírozásán a fordító nem változtathat, ahhoz is alkalmazkodnia kell. Kapuvári ezt igazán remekül oldotta meg. Nem végeztem hangstatisztikát, de az az érzésem, hogy a mássalhangzó-magánhangzó arány ebben a fordításban a többihez képest ez utóbbi felé tolódott el. Külön kiemelném a pirrichiuszos sorkezdéseket (tovaúszott, de a gránit), amivel ellentétben különösen nyomatékos és drámai a második sor eleje, a gránit bércre. Az utolsó sor magyarázóbb, összefoglalóbb az eredetinél, de ez is összhangban van a zenével. Az utolsó szó pedig gyönyörűen csengeti ki az „üres” záró oktávot, pontosan úgy, mint az eredetiben a пустыня.

Úgy gondolom, a fenti sorokból elég világosan kitetszik, milyen igényeket támasztok a versfordítások iránt, a sajátjaimat is beleértve. Itt most talán a saját fordításom elemzésének kéne következni, de ezt meghagynám másnak, elfogulatlanabb értékelőimnek.

A bérc
(Утес)

Arany fellegecske éjszakára
Megpihent a roppant szikla keblén.
Tovalibbent virradatra kelvén,
Ég azúrján játszi táncot járva.

Ám nyomán, a vénhedt sziklaszálnak
Harmat ül redőin. Egymagában
Áll a bérc töprengve, s bánatában
Csendesen zokog a pusztaságnak.

 

A cikk szerzőjéről
Soproni András (1942)

Műfordító. Oroszból és angolból fordít, főleg prózát. Joszif Brodszkij Karácsonyi versek (2021) és Puskin Szabadság árva magvetője (2022) című kötete után most Lermontov költészetének átültetése foglalkoztatja.

Kapcsolódó
Szubjektív jegyzetek egy Lermontov-vers fordításáról (2.)
Soproni András (1942) | 2023.04.21.
Szubjektív jegyzetek egy Lermontov-vers fordításáról (3.)
Soproni András (1942) | 2023.05.19.
Szubjektív jegyzetek egy Lermontov-vers fordításáról (4.)
Soproni András (1942) | 2023.06.16.
Szubjektív jegyzetek egy Lermontov-vers fordításához (5.)
Soproni András (1942) | 2023.07.13.
„Úri passziónak indult” (beszélgetés Soproni Andrással Puskin és Lermontov fordításáról)
Gyürky Katalin (1976) | 2023.07.13.