Az ismeretlen szerzőjű, Száz bűnügy (Baijia gong’an) című 1594-es kínai bűnügyi történetgyűjtemény huszonhatodik esetében a legendás Bao bíró egy elvetemült férjet von felelősségre. A történet a hagyományos kínai színjátszár repertoárjának népszerű darabja.

Versbe foglaltatott, hogy:

Qin asszony nagy erényével eget renget,
Bűnös férje, Chen úr, minden szokást elvet
Bao bíró tükörtisztán ítélkezik, 
Bölcs tetteit egész máig emlegetik!

Volt egyszer Junzhouban egy tehetséges férfi, akinek a neve Chen Shimei volt. Feleségül vett egy lányt a Qin családból, akitől született egy fia, akit Yingge-nek, és egy lánya, akit Dongmeinek neveztek el.

A császári vizsgák évében Shimei búcsút vett feleségétől, és elment szerencsét próbálni. Várakozásait felülmúlva nemcsak első próbálkozásra átment a vizsgán, de még vizsgaelső is lett. Eredményeiért kinevezték a Hanlin Akadémiára szerkesztőnek, s itt szépen lassan belemerült a pénz és a tisztségek hajhászásába, megfeledkezve a feleségéről és gyermekeiről.

Qin asszony két éven keresztül nem kapott semmi hírt a férjéről, úgyhogy egy nap felkerekedett a két gyerekével, és elment a fővárosba, hogy megkeresse. Egy bizonyos öreg Zhang házában szálltak meg. Qin asszony a férje felől érdeklődött tőle, mire az öreg nevetve felelt:

– Chen uraság Junzhouból származik. A vizsgákon első helyet ért el, s most a Hanlin Akadémián szerkesztő. Hivatala tiszta, mint az öt nagy tó, döntései pedig olyan fényesek, akár a hold fénye egy őszi éjszakán. Oly fenséges és lenyűgöző, hogy még a démonok és szellemek is félnek tőle.

Qin asszony, miután ezt meghallotta, azt felelte:

– Az igazat megvallva uraságodnak jómagam Shimei felesége volnék. Miután elment kipróbálni magát a vizsgákon, nem tért haza, ezért hát idejöttem megkeresni. Uraságod segítségét kérem. Miként találkozhatnék vele?

– Minthogy Chen uraság asszonyságod férje – válaszolta az öreg –, így nem lehet, hogy se szó, se beszéd, csak úgy bemegy hozzá. Ma a hónap 19. napja van, az uraság születésnapja, amire bizonyosan meghívja a munkatársait. Maszkírozza el magát, hogy úgy nézzen ki, mint egy énekeslány, aztán várjon a hivatal kapujánál. Ott az akadémián van egy tudós, aki igencsak kedveli a zenét és az éneket, és bizonyos, hogy a mai nap alkalmából majd szeretne dalokat hallani. Akkor ott az esély, hogy bejusson és elénekelje a jint és jangot szétválasztó Pan Gu történetét, erre Chen uraság biztos, hogy felismeri a feleségét, és maga mellé veszi.

Qin asszony tehát felöltözött úgy, ahogy azt az öreg javasolta, és citerával a kezében elindult a hivatal kapujába. Hirtelen kijött egy katona, és behívta. Miután Qin asszony belépett a terembe, valóban megpillantotta a kollégáival falatozó és borozgató Shimeit. Shimei szemei felnyíltak, és felismerte, hogy a felesége, Qin asszony az. Csak nagy nehézségek árán tudta elrejteni meglepettségét.  Miután a lakomázás véget ért és a kollégák elbúcsúztak, a szolgáiért kiáltott, és parancsba adta, hogy fogják el a nőt és hozzák elé, hogy kikérdezhesse. Qin asszony letérdelt. Amikor Shimei ezt meglátta, még dühösebb lett, és faggatni kezdte:

– Kivel jöttél ide?

Qin asszony őszintén felelt:

– Sok éve már, hogy elhagytad a családi házat, s minthogy nem kaptam hírt felőled, így két gyermekemmel együtt eljöttem. Az öreg Zhangnál szálltunk meg. Ő azt mondta, hogy a hivatalod nagyon szigorú, és ezért azt tanácsolta, hogy használjam a citerát ürügyként, s így be is jutottam hozzád. De most, hogy ellenem fordultál, az Ég irgalmazzon neked!

Shimei megparancsolta, hogy botozzák meg, majd pedig kidobatta a hivatalból. Utána pedig elküldte az egyik tisztjét, hogy hozza be az öreg Zhangot vallatásra. Shimei rárivallt:

– Te vén bolond! Örömlányokat bújtasz? Halált érdemelsz, halált!

Shimei megkötöztette a szolgáival az öreget, majd negyven botütést méretett rá. A rémült öreg azonnal hazasietett, és szólt a házbelijeinek, hogy kergessék el Qin asszonyt és a gyerekeit. Shimei megfogalmazott egy rendeletet, majd parancsba adta, hogy függesszék ki a négy városkapura. Ebben megtiltotta, hogy bárki a saját lakhelyén messzi földről érkezett örömlányokat bújtasson. Ha valaki mégis könyörületességet tanúsít egy ilyen iránt, és ez kiderül, akkor súlyos büntetésben fog részesülni.

Qin asszony látta, hogy Shimei nem hajlandó elismerni hitvesi viszonyukat, és hogy milyen felhívást tett ki. Együtt sírt nagy hevesen a gyermekeivel. Sietve hazamentek. Shimei még néhány napig meg volt zavarodva, de rövidesen szőtt egy tervet.

– Gyűlölöm, hogy a feleségem milyen tudatlan! Nem őrizte a háztartást és teljesen meggondolatlanul viselkedett! Ha most nem tervelek ki valamit, akkor az egész Chen családra súlyos szégyent hozok! – sóhajtott magában. Azonnal hívatta az alá kirendelt lovassági parancsnokot, Zhao Bochunt, és titokban utasította:

– Siess, érd utol Qin asszonyt, és öld meg, a gyerekeimet, Yingge-t és Dongmeit pedig hozd vissza a házamhoz!

Bochun tudomásul vette az utasítást és el is indult. Nagy sietség árán a Fehér Tigris-hegy lábánál beérte Qin asszonyt és a gyerekeket.

– Megállj, asszony! – kiáltotta a parancsnok, majd kivonta kardját és leszúrta. Yingge és Dongmei keservesen sírtak anyjuk halálát látva. A parancsnok megpróbálta kényszerrel visszavinni őket, de a gyerekek inkább vállalták volna a halált, mintsem hogy visszamenjenek. Minthogy Bochun nem tudta rávenni őket, hogy jöjjenek vele, így egyedül ment vissza értesíteni Shimeit a történtekről. Értesülvén Chen asszony haláláról, Shimei nagy elégedettséget érzett.

Shimei azonban mit se tudott arról, hogy Qin asszony tiszta erénye teljesen megindította a Három Mennyei Uralkodó Hivatalnokot. Leereszkedtek hát a Fehér Tigris-hegyhez, és előhívták a helyi földistent, hogy az őrizze Qin asszony testét, nehogy valami bántódása essék. A földisten tett is rá egy testet megőrző gyöngyöt, majd elvitte a testet egy földi odúba, hogy ott kivárhassa a napot, amikor visszatér az élők sorába. A Három Mennyei Uralkodó Hivatalnok pedig buddhista mesterré változva a Sárkányfej-hegyhez ment, hogy ott találkozzanak Yingge-vel és Dongmeijel, s harcművészetre meg egyéb dolgokra tanítsák őket.

A testvérek elföldelték Qin asszonyt, majd pedig a Sárkányfej-hegyhez mentek kitanulni a harcművészetet, hogy megbosszulhassák anyjuk szenvedéseit.  Egykettőre odaértek, ahol egy Huang Daokong nevű mester várt rájuk. Az mindkettejüket befogadta, és a harcművészetek mint a tizennyolc fajtájára megtanította őket.

Abban az időben a Feketeszellő-forrásnál tanyázó haramiák nagy felfordulást okoztak, ezért a császári udvar kiáltványt adott ki, hogy harcosokat toborozzanak. „Ha akad valaki az Égalattiban, aki ezeket a banditákat képes elfogni, azt a harmadik rangra emelik, melyet leszármazottjai is viselni fognak” – állt benne. Amikor ezt Yingge és Dongmei meghallották, búcsút vettek mesterüktől, és elindultak eleget tenni a császári kiáltványnak. El is fogták a haramiákat. Yingge-t egy császári rendelettel kinevezték a központi hadsereg parancsnokának, Dongmeit a jobboldali seregek őrasszonyának, anyjukat, Qin asszonyt a haza őrasszonyának, apjukat, Chen Shimeit pedig hercegi rangra emelték.

A testvérek elfogadták a kinevezéseiket, és áldották a császár kegyét. Ezután összecsomagolták a holmijukat, és elmentek a Fehér Tigris-hegyhez, hogy tisztességesen eltemessék az anyjukat. Alighogy a megérkezésük után megkezdték a szertartást, hirtelen észrevették, hogy Qin asszony előjön az üregből. Mindketten nagyon meglepődtek.

– Anyánk, ne riogass minket – kiáltották. Qin asszony erre azt mondta:

– A Három Mennyei Uralkodó Hivatalnok kegyének hála lelkem visszatért a testembe, így ismét az élők sorát gyarapítom!

Mindannyian repestek az örömtől. Valóban úgy volt, ahogy a mondás tartja: „Az Ég nem fecsérli a jó szándékát, nagy kegy s dics visszatérni az élők sorába.” Egy erényes asszony szíve oly fényes, akár a hold, az Ég pedig ismét összehozta anyát gyermekeivel!

– Gyermekeim, bár hivatalt kaptatok, amíg Chen Shimei igazságtalansága napvilágra nem kerül, halálomban sem nyugodhatok majd békében! – mondta Chen asszony.

Így tehát mindhárman elmentek, és Bao Zheng bíró elé vitték az ügyüket. Abban az időben Bao Zheng nagy a tanácsosi tisztséget töltötte be, s az udvarban államügyeket intézett. Pártatlan volt, akár a tükör, önzetlensége az Éghez és Földhöz volt mérhető. Megtartotta a törvényt és elítélte a bűnöket, legyen szó katonai vagy polgári ügyekről, senki irányába sem mutatott részrehajlást. Meghallván a haza őrasszonyának és gyermekeinek panaszát, mélységesen együtt érzett a szenvedéssel, amiben Chen Shimei bűne miatt volt részük. Szívében nagy harag kelt, s írt egy beadványt a trónnak, amelyben javasolta, hogy büntessék meg Chent. Az alábbiak szerepeltek a beadványban:

„Országunk azért helyezi hivatalba a tehetséggel megáldottakat, hogy szolgálják az uralkodót, és javára váljanak a népnek. Nemrégiben a Hanlin Akadémián tevékenykedő Chen Shimei a vagyont és rangot hajhászva megtévesztette az uralkodót és becsapta az udvart! Eltervezte Qin asszony megölését, megfeledkezve a házasság alapvetéseiről! Megtagadta gyermekeit, elvágta az apa és a gyermekek közötti szent köteléket! Fenséged alázatos szolgája, bár méltatlan az államügyek intézésére és mindent tisztán látó fenséged segítésére, mégis, ha nem jelentenénk, hanem megtűrnénk ezt az alávalóságot, az rendetlenséget okozna. Ezért hát ezt a gonoszságot ki kell írtani, és visszaállítani az udvar rendjét. Fenséged alázatos szolgája arra vetemedett, hogy beadványt írjon a Mennyei Udvarnak, könyörögvén sárkányképű fenségednek, hogy tegyen igazságot. Örömöm és elégedettségem leírhatatlan lenne, ha ez bekövetkezne. Tisztelettel nyújtom be irományom fenségednek!”

Ezután a trón rendelkezést adott ki:

„Chen Shimei az Éggel szembemenő, urát megtévesztő, álnok alattvaló! Elvágta a házassági kötelékét, szétzúzta a szülői törődést! Azonban kíméltessék meg élete, és száműzessék a határvidékre katonai szolgálatot teljesíteni!”

Amint Bao Zheng kézhez kapta az ítéletet, elküldte Zhang Qiant és Li Want, hogy fogják el Cheng Shimeit és Zhao Bochunt. Miután a hivatalba hurcolták, kivallatták és megbotozták őket.  Chen Shimei némán a földre borult, és bevallotta az összes bűnét. Bao bíró Liaodongba száműzte Chent, Zhaót pedig Yunnan tartományba. Parancsba adta Zhang Qiannek és Li Wannak, hogy kísérjék őket a kijelölt egységükhöz. A kettejük távozása után senkinek e földön nem volt mersze elfelejteni ezt a kegyet és visszaélni ezzel az igazságossággal. Ezt Bao bíró ügyeinek tára is tanúsítja!