Hátország

Ez három betegség könyve.
Ha befejezed, menekülni fogsz
Az életem elől, ami közelebb ért
A végéhez, most, hogy megtetted
Az utat egy férfiért, akinek vérében,
Bal tüdejében és elméjében a fertő.
Minden reggel rá gondolok,
Zihálva ébredek, mint a futó,
Amikor megdönti saját rekordját.
Izzad. Szemben áll meg a leégett
Vörös téglás ház hűlt helyével,
Az üres telkkel, hol gyerekek
Játszottak: két fiú, akiknek az apja
Valóban hazatért. Anya főzött,
Mintha joga lenne a keze között
Lobogó tűzhöz, a kenyérhez, amit ettem,
Mielőtt az orvosok megvizsgáltak,
És segítettek elhitetni veled,
Bármire képes vagyok, csak arra nem,
Ami emberi. A szív ver, amíg meg nem áll.
Minden utolsó szó fertőz.


És ők

Azt mondták, ne búcsúzz el,
Csak kívánj jó éjszakát,
Kihúzták a tévét, ha esett,
A matracba dugták a pénzt,
És a döntésekre aludtak egyet.
Gyerekemnek szólították
Más gyermekét is, és a szüleik
közt volt, aki nem tudta,
melyik évben született.
Prizniccel gyógyítottak.
Vekker nélkül is felkeltek
Időben. Még az alacsonyak
Is elérték a magas polcokat.
Még a soványak is elfogták
A legfürgébb állatot, ha
vacsora kellett. És nem
Érdekel, ha volt, aki csúfan
Érkezett, miközben más
Jól házasodott. A családot
Megetették aprópénzből is,
És a konyha mindig ragyogott.
Majd eltelt egy évszázad.
És az olyanok, mint én,
Elfelejtették a neveiket.


Tündérmese

Mondd: a szégyen, amit látok,
Ahogy száll, mint gőz az utcán,
Nem szivárog a küszöbön át,
Ha mégis, ha merünk még
Lélegzetet venni, mondd, a világ
Végezhet velünk, kedvesem,
Mégsem ér véget, hogy szeretjük
A történeteket. Mesélsz nekem?
Olyat, amikor ujjadat az ajkamra
Szorítod, nehogy felsóhajtsak,
Mert – mielőtt a királynőt elrabolják –
A herceg fejet hajt az ellenség előtt,
És átadja kedvenc unikornisa
Szarvát, mint azokat a férfiakat,
Akiket vettek, vittek, és addig vertek,
Míg el nem fogadták uruk nevét.

*

A versek eredeti címe: Heartland; N’em; Fairy Tale.