Nem lövöm fejbe és nem
Lövöm hátba se magamat, és
Nem kötöm fel magamat
Szemeteszsákkal, de ha mégis,
Esküszöm, nem megbilincselve
Egy rendőrautóban teszem,
És nem is olyan város börtönében,
Aminek csak a nevét ismerem,
Mert át kellett ott utaznom,
Hogy hazaérjek. Veszélyeztetett
Vagyok, de esküszöm, jobban
Megbízom a férgekben a házam
Padlója alatt, hogy a testemmel  
Tegyék, mit tenniük kell, mint az ország
Törvényeire felesküdött rendőrben,
Hogy úgy zárja le szememet,
Ami Isten szolgájához lenne
Illő, és olyan tiszta lepellel takarjon,
Amivel anyám is betakart, ha fáztam.
Amikor magamat megölöm,
Esküszöm, úgy teszem, mint a legtöbb
Amerikai, cigarettafüsttől vagy
Egy falat hústól fulladok meg, vagy
Nyomorogva megfagyok, mert már
Minden tél a leghidegebb tél.
Esküszöm, ha azt beszélik, rendőr
Közelében haltam meg, a rendőr
Ölt meg. Kivett közületek,
És csak a testemet hagyta meg,
Ami, bármit is tanítottak,
Többet ér, mint az a kárpótlás,
Amit a várostól egy anya kap, csak
Végre hagyja már abba a sírást,
És sokkal szebb, mint az az új golyó,
Amit az agyvelőmből halásznak ki.

*

A szöveg eredeti megjelenési helye: Jericho Brown: The Tradition. Washington: Copper Canyon Press, 2019.