Íme a történet, mely makacsságból és egy kevés levegőből való 

Íme a történet, mely makacsságból és egy kevés levegőből való – 
azoknak a története, akik szótlanul táncoltak Isten előtt.  
Akik forogtak és szökelltek. Hangot adva mássalhangzóknak, amelyeket 
csak egymás füle véd meg.  
Hason fekszünk e hallgatásban, Uram.  

Hadd mossuk meg arcunkat a szélben, és hadd felejtsük el a ragaszkodás szigorú formáit. 
Hadd fogjon a terhes asszony a kezében valami agyagból valót. 
Hisz Istenben, igen, de országának 
anyáiban is, akik leveszik cipőjüket, 
és sétálnak. Lépésük nyoma eltörli szintaxisunkat. 
Hadd térdeljen a férje a tetőre, krákogva 
(a türelem titkáért a feleség türelmében). 
Ő a férfi, aki szereti a tetőket, ma éjjel és ma éjjel, szeretkeznek a feledésig,  
hadd legyen övék a vakok fénye. 
Lesz bizonyíték, lesz bizonyíték. 
Míg az utcákat helikopterek bombázzák, mit ők ketten nyitnak ki, kinyílik.  
A csönd micsoda? Valami bennünk az égből.  

Kivégzőosztag 

Az erkélyeken napfény. A nyárfákon napfény, ajkunkon is. 
Ma nem süti el fegyverét senki.  
Egy lány levágja haját egy képzeletbeli ollóval – 
az olló napfényben, a haja napfényben. 
Egy másik lány elcseni egy alvó katona cipőjét, akit fény nyársalt föl. 
Ahogy a katonák felébrednek, és bámulnak, ahogy bámuljuk őket, 
mit látnak? 
Ma ötven nőt lőttek agyon a Lerna utcában. 
Leülök megírni és elmondani neked, amit tudok: 
a kislány úgy tanulja meg a világot, hogy a szájába teszi, 
a lányból nő lesz, és a nőből: föld. 
Test, téged vádolnak minden dolgokért, kik a 
testben keresik, mi a testben nem él.  

*

A versek eredeti megjelenési helye: Deaf Republic, Faber & Faber, London, 2019.