Valószínűleg senki sem kötné össze a horgászatot a túlvilággal, szellemekkel, varázslattal és a horror legváltozatosabb formáival. John Langan azonban megteszi, és a pattanásig feszülő damilja végén olyan regényt tud a szákba emelni, amelyben ott ficánkol a tizenkilencedik és huszadik századi horror- és gótikus történetek színe-java. Langan neve nem hangzik ismerősen a magyarországi horror kontextusában, pedig az észak-amerikai populáris irodalom egyik megkerülhetetlen alakja.

Bret Eason Ellis Amerikai Psychójának 2012-es keményfedeles kiadásához ő írta az előszót,

 és Horgok címmel a közelmúltban megjelent regénye 2016-ban elnyerte a horrorirodalom legjobbjainak járó Bram Stoker-díjat. Langan a Horgok (The Fisherman) mellett számos novellát és novellagyűjteményt jegyez az első, 2008-ban írt regényén (House of Windows) kívül, emellett pedig rengeteg esszét és tanulmányt is írt a horrorról és a populáris irodalomról. Csaknem húsz évig tanított gótikus irodalmat és kreatív írást a New York-i Állami Egyetemen, és íróként, valamint kritikusként is rutinosan el tudja helyezni a horrort a populáris irodalom szűkebb és tágabb történeti összefüggéseiben:

a Horgok olyan hálót vet ki az olvasóra, amelynek minden egyes csomójában a weird, a new weird, a kozmikus- és a népi horror találkozik a gótikus regények és novellák történetmondására jellemző, kifinomult narratív technikákkal.

 A könyvben lépten-nyomon felbukkannak az irodalomtörténet legjobb és legidőtállóbb műveire tett direkt és indirekt utalások, és ezek a motívumok, témák és műfaji megoldások kiemelik a Horgokat a könnyen és gyorsan fogyasztható, tucatszám megjelenő zsánerkönyvek közül. Langan második regénye a magas- és a populáris irodalom határán egyensúlyoz, emiatt a könyv megjelenése is problémákba ütközött: a szépirodalmi kiadók ódzkodtak egy vérbeli horrorregénytől, a zsánerkiadókat pedig elrettentette a könyv szépirodalmi igényű megformálása.

A Horgok vérbeli csúcsragadozóként portyázik az irodalmi művek tengerében:

 miután eltanulta az összes trükköt a szépirodalmi elődöktől és bekebelezte a horror műfajának nagyhalait is, a könnyű prédára számító olvasó számára nagy falat lehet.

A könyv mottójául választott Moby Dick-idézet baljós előjel azok számára, akik óvatlanul, a gyors kikapcsolódás reményében veszik le a regényt a polcról. A finomabb, átvitt értelmű, valamint a közvetlen szép- és zsánerirodalmi utalások garmadája kő- és kavicstengerként bújik meg a regény mélyén. Herman Melville, Edgar Allen Poe és Nathaniel Hawthorne gótikus történetei, Robert E. Howard (Conan a barbár) kardozós-varázslós fantasysztorijai, M. R. James és Algernon Blackwood szellemtörténetei és H. P. Lovecraft kozmikus horrorja, valamint az ókori és középkori mítoszok egyaránt inspirálták a Horgok történetét és hangulatát. Ritka alkalom, amikor egy zsánerkönyvet, ebben az esetben egy ízig-vérig horrorregényt azért illet dicséret, mert a populáris irodalom műfaji kötöttségei mögül kikacsint az szépirodalomra. A Horgok esetében nem arról van szó, hogy a szerző különböző populáris zsánerek keverésével hoz létre maradandó alkotást, vagyis hogy a konvenciók új konstellációival előállva, belülről újítja meg a műfajt. Langan könyve azt példázza, hogy a régi kritikai gyakorlatot, a magas- és populáris irodalom (egyébként téves) szétválasztását úgy is meg lehet közelíteni, hogy egyik kategória mellett sem tesszük le a voksot a szöveg megítélésekor.

A regény ugyanis egyszerre nyújt kimeríthetetlen forrást azoknak, akik jártasak a világirodalom és a kulturális hagyományok kanonikus szövegeiben, de azoknak is, akik nem vágynak másra, mint egy összetett, értő módon megkomponált, profi horrorregényre. A regény mindkét várakozásnak tökéletesen megfelel, mert úgy épít hidat a szépirodalom és a populáris irodalom közé, hogy valószínűleg egyik táborban sem kelt hiányérzetet: az irodalmi fikció kedvelői ugyanúgy megtalálják a számításukat, mint a populáris irodalom rajongói.

A legjobb horrorregények súlyát az adja, hogy képesek kilépni a horror zsánerkötelékéből, a vérből, az iszonyatból, a rettegésből és a meghökkentő, a műfajra jellemző szenzációhajhász témákból.

A horror legmegrázóbb formája a mindenkire egyaránt érvényes, elkerülhetetlen és emiatt univerzális mindennapi események és jelenségek allegorikus feldolgozása: a Horgok esetében ez a szeretett családtagok elvesztése utáni gyász, a feldolgozhatatlan veszteséget beborító fájdalom feneketlen óceánja, melynek a mélyén szörnyek lapulnak. Langan a horrorregény műfaján belül mozogva a regény kulcsfigurájához, egy németországi egyetemről a tanai miatt elbocsájtott mágushoz hasonlóan viselkedik: „felvágja és félrehajtja a dolgok felszínét, hogy lássa, mi van alatta”. (109) A történet főszereplője, Abe, a feleségét gyászolja, aki nem sokkal az esküvőjük után halálos betegségben meghal. A férfi a horrorirodalomból jól ismert, rejtélyekkel teli New England-i Catskill-hegyekben (Poe, Lovecraft, King) horgászva keresi a vigaszt, amely gyógyírként szolgálhat a veszteségre. Horgásztúráin rövidesen csatlakozik hozzá a kollégája, Dan, aki egy autóbalesetben veszítette el a családját. Az egyik kirándulásukon egy étteremben végighallgatják a könyv második részét kitevő gótikus rémtörténetet a Horgászról, aki a földet körülvevő sötét óceán Leviatánjának erejét megzabolázva akarja a meggyilkolt családját visszahozni a túlvilágról. A befejező harmadik részben Abe és Dan egy térképeken nem jelölt folyó partján szembesül azzal a sötét, fájdalommal és reménnyel átszőtt, horrorisztikus másvilágélménnyel, amely a titkos fekete óceán és a föld találkozásának túlvilági tájain látszólagos megoldást kínál az elvesztett szeretteik visszaszerzésére. Kettejük számára valósággá válik mindaz, ami a Horgász történetének esszenciáját adja: „Járkáló halottak, fekete mágia, szörnyek: ijesztgetős filmbe való, elvadult horgászmese”. (223-24)  Ez vár Abe-re és Danre: egy realitássá vált fantasztikus mese, az amerikai tall tale hideglelős, gótikus irodalmi hagyományokban és meghökkentő fordulatokban gazdag világa, amely hihetetlenségéből meríti az erőt, miközben átlépi a valóság és a fantasztikum közötti határt.

A regény a horrorirodalomban megszokottnál magasabb szintre emeli a fantasztikum és a valós világ hibrid kapcsolatát. 

Olyan vérfagyasztó történet, amely a weird lovecrafti gyökerekből táplálkozó irodalmi hagyományának esszenciáját kínálja:

a mindennapok racionális valóságát és a földöntúli együttállását, az ember által felfogható és értelmezhető univerzum, valamint a megmagyarázhatatlan, érthetetlen és rejtélyes világok metszetét, miközben az egymással látszólag összeegyeztethetetlen jelenségek, létformák és érzelmek jéghideg vizében oldja fel a fájó veszteségekkel járó ambivalenciát. A Horgok azzal emelkedik ki az ezerszámra kiadott kortárs horrorregények közül, hogy nem holmi kényelmes, selyempapírral kibélelt valóságot zúz szét a változatos formákban támadó borzalom. Langan könyvének kiinduló világa maga is a veszteség, a lemondás és depresszió forrása. A gyászmunka testet-lelket sós vízbe áztató, bőrt mardosó kötelekkel gúzsba kötő, elviselhetetlen fájdalommal és veszteségekkel teli, szörnyű és kegyetlen valóságként jelenik meg a regényben, amelyen csak egy fantasztikus, emberen túli, elérhetetlennek látszó világ segíthet. A regény főszereplői racionális gondolkodású, modern emberek, akik azonban ennek ellenére, végső kétségbeesésükben megpróbálják megváltoztatni a megmásíthatatlant. Különös ambivalencia ez, amely orpheuszi fájdalomból táplálkozik: Abe és Dan egy horrorisztikus túlvilágba merül alá, hogy maguk mögött hagyja a gyász valóságának mindennapi horrorját. Az elvesztett szerettek visszaszerzésének reményében vergődő két férfi azonban olyan mérhetetlen túlerővel, az emberen túli világ horrorisztikus, kegyetlen, transzcendentális szabályok szerint működő valóságával szembesül, hogy az minden képzeletet felülmúl. A derengő reménysugárról kiderül, hogy elérhetetlen, az emberi mérték számára kontrolállhatatlan és érthetetlen. Az iszonytató szörnyek a fájdalom óceánjának túlvilági mélységeiben lakoznak, és opálos fényükkel csupán a remény illúziójaként pislákolnak a túlvilág homályos bugyraiban: amikor előtűnnek a sötétségből, megmutatkozik mérhetetlen erejük, amelyet még a legkétségbeesettebb, végső emberi erőfeszítés sem képes megzabolázni.

John Langan: Horgok. Fordította Pék Zoltán. Budapest, Agave, 2024. 300 oldal, 4680 forint