Mesél a shandongi erdő (Zhang Wei: Hétféle gomba)
Fotó: 1749
Mesél a shandongi erdő (Zhang Wei: Hétféle gomba)

Kínai avantgárd? A kulturális forradalom paródiája? Rosszkáder-irodalom? Zhang Wei kisregénye olyan, mint a hagyma: minden olvasáskor új és új értelmezései tárulnak fel. Zsifkovits Zoltán hántolja le a hagyma rétegeit.

Az utóbbi időben számos neves kortárs kínai szerző alkotásai jutottak el a magyar olvasóhoz. Elég csak felidézni például Yu Hua (Jü Hua) vagy Mo Yan köteteit. Bár Magyarországon a neve kevésbé ismert, mint a kortárs kínai irodalom előbb említett két titánjáé, Zhang Wei hazájában legalább akkora írószenzáció.

A szerző 1956-ban született Shandong tartományban, irodalmi pályafutása pedig az hetvenes években indult meg a kulturális forradalmat követő reformlégkörben. Legnépszerűbb nagyregényei, az Ősi hajó és a Szeptemberi fabula több tucat kiadást éltek meg Kínában megjelenésük óta, és számos idegen nyelvre is lefordították őket. E két, nagyobb lélegzetű könyv között, 1988-ban adták ki a Hétféle gomba című kisregényét, ami ugyancsak töretlen népszerűségnek örvend megjelenése óta, és ahogy a szerző az idén márciusi IV. Kortárs Kínai Könyvklub alkalmával a magyar olvasóknak szánt videóüzenetében elmondta, ő maga is egyik legjobban sikerült művének tartja. Ráadásul nemcsak a könyv, de a fordítás is remekül sikerült: Zombory Klára ismét nagyszerű munkát végzett. A mű magyarul nem kevésbé gazdag és élvezetes olvasmány, mint az eredeti, ami figyelembe véve, hogy a kínai szöveg korántsem egyszerű, kiemelkedő teljesítmény. A könyvben megjelenő különféle kínai közmondások és szövegtípusok (szerelmeslevelek, feljelentések, tacepaók) magyar változatai jól tükrözik az eredeti szöveg által közvetíteni kívánt esztétikai benyomást.

A regény a szerző gyerekkorának helyszínére, egy shandongi erdőgazdaságba kalauzolja az olvasót. A háttérben zajlik a kulturális forradalom, a kampány, amelynek irodalmi feldolgozásai közül többet is olvashatunk magyarul. Ezek az alkotások javarészt a „sebek irodalma” nevezetű zsánert bővítik, Zhang Wei regénye ugyanakkor, bár a kulturális forradalom alatt játszódik, a kínai avantgárd korpuszát gazdagítja. Ha valaki már olvasott ilyesmit, a Hétféle gomba feje tetejére állított világa és szereplői üdítően hatnak majd rá a maguk elferdített archetipikusságával.

A kisregény egy laza epizódfüzért tár elénk egy shandongi erdőgazdaság mindennapjaiból. Főszereplőnk az önmagát önkényesen a gazdaság vezetőjének kikiáltó Öreg Ding, aki már-már misztikus magabiztossággal hágja át a szabályokat, amelyeket kívülről akarnak ráerőltetni. Az ő lelkes követője Wentai, a vidékre száműzött úgynevezett „tanult fiatal”, aki teljes mértékben „mestere” hatása alá kerül. A brigádnak azonban van egy hivatalos vezetője is, a Kis Hat nevű lelkes, fiatal kommunista, aki igyekszik pozícióját visszaszerezni, és a feletteseivel tudatni helyzetét, ám nem jár sikerrel.

Zhang Wei regényét többféle szempontból is meg lehet közelíteni, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy rövidsége ellenére ne csupán egyszeri olvasmányélményként szolgáljon. Első olvasásra az olvasó biztosan Öreg Ding hatása alá kerül. 

Az egész könyv olyan, mintha az ember egy taoista halhatatlan királyságán utazna keresztül.

Bár a játékszabályokkal nincs teljesen tisztában, mégis lenyűgöző cselekedetek, megdöbbentő képességek sorozatát láthatja. Ez a fajta varázslatosság az, ami nem hagyja nyugodni az embert, és folyamatosan arra ösztönzi, hogy tegyen még egy próbát, hogy kiigazodjon ebben az eldugott erdei birodalomban.

A regény lehetséges mélyebb olvasata ugyanakkor 

a kulturális forradalom egyfajta paródiája:

a főszereplő Öreg Ding ugyan rendszeresen hivatkozik a vörös hadseregben eltöltött éveire, cselekedeteit nézve ugyanakkor világossá válik, hogy bort iszik és vizet prédikál: presztízsével abszolút visszaél, és minden eltávolítására tett kísérletet meghiúsít.

Ebből bontható ki a harmadik értelmezés.

Zhang Wei a Hétféle gombával megalkotta a baloldali „jókáder-irodalom” kvázi ellenregényét,

 ahol minden a visszájára fordul. Egy tipikus, a témát feldolgozó kisregény (mint amilyen például az 1959-ben magyarul is megjelent Li Ju-caj dalocskái) hőse nem az Öreg Ding lenne, hanem Kis Hat. Ideális esetben ő lenne az, aki a központból érkező felügyelőbizottsággal karöltve felgöngyölíti a szálakat, megkapja az Öreg Ding által kisajátított pozíciót és a kiszemelt lányt is, de mindennek pontosan az ellenkezője megy végbe.

A sokféle értelmezési lehetőség viszont azt is jelenti, hogy Zhang Wei regénye nem könnyű olvasmány. Sőt, mondhatni nehéz, de a nehéz olvasmányokból a legjobb fajta, ami nem elkeseríti az olvasót, hanem arra ösztönzi, hogy az első olvasás után ismét elővegye az amúgy nem túl hosszú művet és ismét belevesse magát ebbe a shandongi rengetegbe, újabb értékes és ízletes irodalmi gombákat begyűjtve. 

Zhang Wei: Hétféle gomba. Fordította Zombory Klára. Budapest, Geopen, 2021. 168 oldal, 3500 forint

A kritika szerzőjéről
Zsifkovits Zoltán (2000)

Sinológus, fordító,  az Eötvös Collegium Orientalisztika Műhelyének tagja.

Kapcsolódó
Mo Yan sorsszerű újjászületései
Kiss Marcell (1978) | 2020.05.05.
Kohóba vetett kín (Jü Hua: Élni)
Élet helyett (Lu Min: Kézbesíthetetlen szerelem)
Salát Gergely (1975) | 2023.05.09.
Véremmel kötődöm hozzád, szülőföldem (Mo Yan: Élni és halni végkimerülésig)