Arne Dahl, a skandináv krimi egyik jelentős alkotója lesz a PesText fesztivál vendége május 8-án a Három Hollóban. A fesztiválon vele beszélgető Cserháti Éva író-műfordítót kérdeztük a szerző legújabb kötetéről.

PesText: A krimiirodalomban szinte külön kategóriát képez a skandináv krimi. Szakmai szemmel nézve a művek származási helyén túl van-e valami, ami szerinted összeköti ezeket a könyveket?

Cserháti Éva: A skandináv krimi diadalútja a kétezres évek végén-közepén indult. Trenddé és bevett márkanévvé a 2010-es években vált. Összeköti a szerzőket és a köteteket a sokat emlegetett társadalmi érzékenység, valamint a komor, sötét hangulat, melynek megvan az előzménye a svéd krimiirodalomban. Ezek hatásáról Arne Dahl is rendszeresen nyilatkozik. Ma a magyar olvasó számára a skandináv krimi megjelölés szinte alműfajjá vált a krimiirodalmon belül. Nemcsak én, de más magyar krimiíró is kapott olyan olvasói kritikát, hogy egész skandinávosan ír. Ez kétélű elismerés, hiszen egyrészt egy nagyon jól menő műfajba sorol be minket, másrészt arra is utal, hogy esetleg csak futunk egy divathullám után.

Arne Dahl kilencvenes években készült doktori disszertációja a krimiműfaj korlátairól szól. Interjúkban sokat beszél arról, hogy a skandináv trendhez tartozni egyszerre felemelő élmény és kockázatos vállalkozás, mivel könnyen vezet sematikus alkotásokhoz. Ebben messzemenően igaza van.

Úgy látom, ma a skandináv krimi megjelölés egy szósz, ami egységesen eladhatóvá tesz nagyon különböző szerzőket. A szószt viszont Michelin csillagos konyha főzi, hatalmas infrastruktúrával és a terjesztésbe fektetett hatalmas pénzügyi támogatással.

PesText: Mit tudhatunk Arne Dahlról? Hol helyezhető el a skandináv krimik irodalmi palettáján?

Cs. É.: Az előbb is említettem, hogy Arne Dahl viszonya meglehetősen kettős a skandináv krimi megítélését illetően. Ez a kettősség végigkíséri egész pályáját hiszen egyrészt saját neve alatt – Jan Arnald – ír szépirodalmat, verset, kritikát, másrészt Arne Dahlként világhírű krimiíró. Ez a kettős írói én beszélget a könyveiben. Krimijeiben a mély lélekábrázolás, és a nyelv éppoly fontos, mint a feszes cselekmény. Dahl minden kötetében újabb és újabb kihívások elé állítja magát a téma és a nyelvezet tekintetében. Kerüli a skandináv krimire jellemző kliséket: nincs nála traumáitól szerfüggővé vált, magányos nyomozó, családi életre képtelen detektív, vérben fürdő gyilkosságok. Tudatosan kerüli ezeket a toposzokat. Összességében rendkívül tudatos író, tudatosan felépített életművel.

PesText: Arne Dahl immár két sorozattal is jelen van a magyar piacon, újabban a Berger & Blom nyomozópáros ügyeit olvashatjuk, hamarosan az ötödiket. A te könyveidet is a detektív(ek) figurája köti össze, és a klasszikusok között is nem egy eset épül egyazon főhős köré (pl.: Sherlock Holmes, Maigret, Poirot, Miss Marple vagy a magyarok között Hód). Milyen egy jó nyomozó figura, és milyennek találod Arne Dahl két (illetve három) főszereplőjét?

Cs. É.: A jó nyomozó semmiben sem különbözik akármilyen regény főszereplőjétől. A jó detektív összetett figura gyarlóságokkal és erényekkel. Olyan alak, akivel összefuthatunk a közértben, akit ugyanazok a problémák nyomasztanak, mint minket olvasókat: a család, a munka, a változó élethelyzetek kihívásai. Ez természetesen nem igaz a teljes krimiirodalomra, de nagyon áll Arne Dahl esetében, és én is tudatosan építettem fel olyan karaktereket, akikhez az olvasó könnyen tud kapcsolódni. Míg Sherlock Holmes különleges géniusz, Miss Marple csak egy idős hölgy egy apró angol faluból, olyan figura, akit az olvasó felismer, legyen angol vagy magyar. Berger, Blom és Őzike amellett, hogy nyomoz, teljesen mindennapi életet él: reggelire müzlit adagol a gyereknek, este tévét néz. A köztük lévő viszony is nagyon emberi, egymás iránt érzett elköteleződésük és szeretetük, valamint a kapcsolatukat színező humor megkülönbözteti őket a sematikusan sötét skandináv detektívektől.

PesText: Mennyiben érzed Arne Dahl könyveit lélektani kriminek? Fontos-e egy detektívregényben a cizellált lélekábrázolás?

Cs. É.: Ugyan a szerző beszél róla, én nem érzem Dahl könyveit lélektani kriminek. Talán a meghatározás miatt. A krimiben a komoly lélektani ábrázolás olyan, mint házépítésnél az alapozás. Ha az nincs meg, ha nem világos a motiváció, hogy mi mozgatja a szereplőket és miért úgy reagálnak ahogy egy-egy éles helyzetben, akkor a ház csak kártyavár és összedől az első olvasói kérdéstől. Arne Dahl természetesen profi, alaposan megindokol minden döntést, és mivel komoly részletességgel építi fel szereplőit, azok mindig személyiségükből fakadó logikus döntés hoznak. De ez nem azt jelenti, hogy lélektani krimit írna. A cselekményt nem a belső változások vezetik, hanem a lendületesen és ötletesen felépített nyomozás. De hogy önmagamat is megcáfoljam, azt kell mondanom, hogy Dahl könyveiben a cselekmény, a helyszín, a lélektani ábrázolás finom egyensúlyban van. Ez az egyensúly, hogy az ő szavaival éljek, a krimiírás titka.

*

Cserháti Éva jegyzete:

Krimit középiskolában kezdtem olvasni, de az egyetemi képzés alatt csak vizsgaidőszak végén engedélyeztem magamnak egyet-egyet. Harmincas éveim elején lendült fel krimiolvasási szenvedélyem újra, amikor egy vitorláshajón éltem a Földközi-tengeren. A kikötői könyvlerakókban jórészt csak krimik voltak, közöttük sok skandináv. Nagy örömmel merültem el bennük. Amikor negyvenedik születésnapomra – önmagamnak tett gyerekkori ígéretemnek eleget téve –, befejeztem első regényemet, a Palackpostát, már tudtam, hogy krimit akarok írni. Azóta megszületett a K. É. Z. - sorozat, és többünk kezdeményezésének hála elindult a magyar krimi felfelé ívelő útja. A Magyar Krimifesztivál alapítótagja és állandó szervezője vagyok, és ebben a minőségemben rengeteg krimit olvasok, kéziratokat és megjelent műveket egyaránt. Mellette próbálom követni a nemzetközi krimipiacot is, több-kevesebb sikerrel. A vágyam az, hogy egyszer a magyar és a kelet-európai krimi olyan elismerő helyet vívjon ki magának a világirodalomban, mint ami most a skandinávokat illeti.

Arne Dahl műveivel kezdő krimiíróként találkoztam. Akkor magyarul a Misterioso és a Rossz vér volt elérhető. Emlékszem, hogy kihoztam magammal mindkét kötetet Angliába, ahol élek, és sokáig nem tudtam tőlük megválni, pedig azonnal elolvastam mindkettőt. Akkoriban olvastam egy interjút is a szerzővel, amelyben a krimiírásról és a munkásságáról beszélt. Szavai a mai napig velem vannak. Amikor elbizonytalanodom, az jut eszembe, hogy Arne Dahl is azt hitte, soha nem lesz belőle nagy író. Amikor hallottam, hogy a PesText Irodalmi Fesztivál vendége lesz, csak csendben reménykedtem, hogy engem kérjenek fel a beszélgetésre. Izgalmas lesz újraolvasni az életmű egy részét, és szakmabeliként élvezni újra Arne Dahl fantasztikus cselekményvezetését és különleges szereplőit.