Valaha az oknyomozó újságírás és a konfrontációkat is merészen vállaló véleményformálás büszke fellegvára volt, ám a Washington Post pozíciója mára drámaian megrendült, és ezzel összefüggésben a lap a múlt héten maga vált a híradások témájává, a felháborodás és az aggodalmas szánakozás tárgyává. A 2013 óta Jeff Bezos birtokában lévő, a nyomtatott sajtó hanyatlását, a politikai klíma katasztrófáját és a tulajdonosi túlhatalmat egyaránt megszenvedő orgánumnál ugyanis február 4-én újabb, az előzőeknél is brutálisabb mértékű leépítést jelentettek be. Az ennek nyomában kialakult konfliktus során azóta már lemondott a Post sokat bírált vezérigazgatója, az újságírói testület pedig felszólította Bezost, hogy adja el a lapot valakinek, „aki kész befektetni annak jövőjébe”. A szomorú fejlemények egyik legszomorúbbika okvetlenül a Book World nevű melléklet megszüntetése, annál is inkább, mivel a könyvek, illetve könyvrecenziók e rangos gyűjtőhelyét immár másodízben éri utol a bús végzet. Merthogy az 1972-ben alapított melléklet megjelentetése 2009-ben egyszer már abbamaradt, így a 2022-es újraindítást az öröm mellett érezhető aggodalom is kísérte: vajha meddig tarthat ez a váratlan másodvirágzás? Annál is indokoltabb volt ez a félsz, mivel az amerikai napi- és hetilapok piacán a Book World volt szinte a legutolsó érdemi könyves melléklet – a New York Times méltán nevezetes könyvszemléje mellett. Így hát nem meglepő, hogy a megszüntetésről szóló bejelentést, jóllehet az egyelőre nem jelenti a recenziók teljes száműzését a Washington Post felületeiről, a publicisztikák most a könyves ökoszisztéma végromlásaként értelmezik. Az Atlantic cikkírója a következőképpen vezette le a vonatkozó ördögi kör fájdalmasan kézenfekvő logikáját:

„Ahogy az emberek egyre kevésbé érzik szükségét annak, hogy kövessék az új könyvek megjelenését, abbahagyják a kritikák olvasását; a lapok erre úgy reagálnak, hogy visszavágják a könyves tartalmakat, így az olvasók nem is hallanak az új könyvekről; ennek következtében kevesebb könyvet vásárolnak, ami megerősíti a lapkiadókban azt a benyomást, hogy a könyvek nem érdemelnek figyelmet.”

*

A franciáknál ehhez képest még jószerint idillinek tűnhet a helyzet, hiszen ott a könyvrovatok és -mellékletek ezekben a napokban is rendületlenül végzik áldásos tevékenységüket. A Le Monde és a Le Figaro munkatársai például épp újra felfedezik Thomas Mannt, mely figyelemreméltó folyamatot egyszerre magyarázzák a kedvező szerzői jogi fejlemények és a kedvezőtlen világállapotok. 2026. január elsejével, vagyis a hetven éves védettség lejártával ugyanis szabad prédává, vagyis szebben fogalmazva közkinccsé vált az 1955-ben elhunyt német írófejedelem életműve, és ennek eredményeképpen máris számos Mann-kötet került a francia könyvpiacra. Méghozzá új fordításban, valóságos kiadói versenyfutást és transzlátori vetélkedést jelezve, hiszen most gyakorlatilag egy időben A Buddenbrook ház két és a Halál Velencében négy vadonatúj francia változata jelent meg – félreismerhetetlen boom bizonyságaként. A friss recenziók pedig nemcsak a fordításokat hasonlítják és mérik most össze, párhuzamos mutatványokat kínálva az olvasó számára például az új francia Buddenbrookok szövegéből, hanem folytatólagosan rácsodálkoznak és rácsodálkoztatnak a nagy alkotó iróniájára csakúgy, mint örök polgári elkötelezettségére. (Valamint számot vetnek az egykorú franciaországi Mann-recepció nemzeti-kulturális terheltségeivel.) S mindeközben a francia cikkek arról tanúskodnak, hogy Mann közéleti kiállása, közelebbről a harmincas-negyvenes évekbeli szerepvállalása 2026-ban különösen aktuálisnak tetszik. Ahogyan az a Le Figaro cikkében áll: „a totalitarizmus ellen harcosan szót emelő író talán sohasem tűnt annyira a kortársunknak, mint éppen ma”.

*

Végezetül következzen egy rég, sőt réges-rég várt folytatásregény talán utolsó és remélhetőleg immár érvényesnek bizonyuló beharangozásáról. 23 esztendeje annak, hogy megjelent az amerikai Audrey Niffenegger első regénye, Az időutazó felesége, és ez a kötet nemcsak azonmód bestsellerré, de utóbb valóságos kultuszművé is vált, részben okvetlenül a különleges szerelmi történetet adaptáló filmnek és streaming-sorozatnak köszönhetően. A több millió eladott példány, a tucatnyi fordítás, vagyis a világsiker folytatást követelt, és a szerző tíz év múltán, 2013-ban úgy nyilatkozott, hogy már nagyban készül is a történetbeli pár lányára, Albára összpontosító új regény, amelyből az első 25 oldalt akkor exkluzív jelleggel meg is lehetett vásárolni. Ámde az előbb „2018 tájára”, majd 2023-ra ígért folytatás, a The Other Husband mindmáig csak nem jelent meg. Pár napja azonban újabb és ezúttal megnyugtatóan konkrét bejelentést tett az írással fontolva haladó Niffenegger: nemcsak címcserét jelezve, hanem október 27-re immár hivatalosan meg is hirdetve a Life Out of Order megjelenését:

„A Life Out of Order számomra mindent felemésztő könyv volt; hiányozni fog, hogy benne élhettem, ugyanakkor örülök, hogy végre átadhatom az olvasóknak.”

S ha mindez nem lenne eléggé biztató, hát a türelmes-türelmetlen rajongó akár már előrendelést is leadhat a regényre, amelynek a Penguin kecsegtető szándékkal minden további késlekedés nélkül a borítóját is a nyilvánosság elé tárta.