Parti van és semmi tapintható,
semmi kézzelfogható a tükör előtt.
Az éjt nappallá téve
forgolódunk a hamis
szervi láng körül.
És sosem képződik szikra
mikor hozzáérnek
szeméremcsontjaink a manökenekhez.

És van ez a nyomottság
rétek rétegek
a lelkesedés az autizmus testvére,
a szavak pontatlan célzása,
inaktív lemezszegélyek
felé irányított magma.
Egy sor ránk méretezett
kudarc és tévedés.

Várj ügyesen,
a végén megjutalmaznak
egy csonttal.

*

A vers eredeti címe és megjelenési helye: Fake din viscere, in: Adevăratul băiat de aur, Casa de Editură Max Blecher, Bukarest, 2017.