Finom, frappáns ugrás, kistercről kvintre váltasz,
mint gégémben a visszhang

Tiszta, akár az eső. Magasan szállt dalunk,
bezengte a tájat

Beköszöntött egy éjszaka, minket megérintve,
akár a sötét vizek ajkai

A víz sóssá vált, elnehezült ez a salak,
hangunk eltorzult

Víz alá merültünk, te húztál engem, én téged,
tompa hangok a szájból lomhán

süllyednek, utoljára felcsendülnek, ott homok volt
köröttünk és bennünk, kiszárította a nyelvünk,
érdesítette a hangunk.