Ez az az állat, ami nincsen.
De az efféle tudás mellékes,
nem fogható ahhoz a széphez,
mi bárkit föl kell, hogy derítsen,

hisz épp hiánya látványából árad,
s így mindig tág teret kapott.
Megformálta őt a puszta csodálat,
a nemlétbe táguló állatot.

Ki pont azzal telt el, hogy
abrakot se kap, csak lehetőséget –
így áttételes állati erőt:

homlokán az egyetlen szarv kinőtt.
Egy szűz, miközben tükre elött piszmog,
megrohanja e kép, s az ismeretlen élet.

A vers eredeti címe: Die Sonette an Orpheus