Bármerre, ahol az utat járom,
Lábnyomok páfrányon és mohákon.
Fehér felhő száll a csendes partra,
Tavaszi fű tétlen ajtózáron.
Eső után fenyők színét nézem,
A hegy mentén a forráshoz érek.
Patakvirágban lelni meg a tant,
Találkozni s feledni a beszédet.
A vers eredeti címe: 寻南溪常山道人隐居
Költő, hivatalnok. Tizenegy verse került be a klasszikus kínai költészet egyik meghatározó versgyűjteménybe A Tang-kor háromszáz verse antológiába.
Műfordító. Kínai, koreai, japán és angol nyelvből dolgozik. Fontosabb fordításai: Gao Xingjian: Lélek-hegy (2008), Han Kang: Nemes teremtmények (2018), Mo Yan: Élni és halni végkimerülésig (2020)