Laza Kostić: Santa Maria della Salute
Fotó: Gál Csaba – Wikipedia
Laza Kostić: Santa Maria della Salute

Lost & Found! Új, időszakos rovatunk neves magyar műfordítók hagyatékában talált szövegekkel jelentkezik. A nyitány a szerb költészet egyik legemblematikusabb darabja Tandori Dezső kongeniális fordításában.

Bocsásd meg, ó, szent anyám, bocsásd meg,
          láttán fenyőnknek könnyem, mi hullott,
törzsük sok oszlop, min palotád lett,
          gonoszok ellen kaptad, te, Boldog;
ég lénye, földi vétket ne láss meg,
          szent vagy, forrás, ha kegyelmed osztod:
Csókom vezeklőn hó inged érje,
Santa Maria della Salute.

Nem szebb-e híven hordozni szépet,
          oszlopa-módján boltív-sorodnak,
mint bugyolálni világi vétket,
          látni, a szívek mint hamuhodnak;
süllyedj hajóként? dőlj, keritésed?
          tölgyet, fenyőt adj sátán-gonosznak?
Benned: szabadság örökre-léte,
Santa Maria della Salute!

Anyám, bocsásd meg, volt szenvedésem,
          vétkem tömérdek, bánom, szívemből;
ami volt álom, ifjú szivében,
          ilyet valónk itt mindegyre megtör,
ami volt vágyam, hívság reményem,
          hamu lett, por lett, ennyim van ebből,
élő örömnek sárgult irígye,
Santa Maria della Salute.

Méreg, szivárgó, álnok: emésztett,
          ám így se szálljon senkire átkom;
akármi gyász ért, kín szenvedések,
          vádam kit érne érte e-tájon?
Vesztette, törten, szárnyát a lélek,
          nehogy való-szép magasba vágjon:
csak e bolond fej felelhet érte,
Santa Maria della Salute.

Villant elébem tündérem akkor,
          szebbet se látott földi tekintet!
Fénylett reám az éjből, a vakból,
          mint virradatkor dal, zengve kincset,
gyógyírt sebemre szerzett a naptól,
          gyötrőbb sebem, jaj, mégis csak így lett:
Vágy-fájdalomból remény – kiút-e?
Santa Maria della Salute.

Egy pillanat volt. Lelkem, a józan,
          még sosem élt ily nézés tüzében;
amit e szempár gyújtott valómban,
          győzne az ily láng akármi jégen;
űr volt s világ volt… méz s csömör! Onnan
          kelt vágyam üdve s mind szenvedésem
- öröklét álma, gyors kéj tünése! -,
Santa Maria della Salute.

Hát én, e gyarló, éljek ily élvet?
          Hát nékem ennyi jut, kincs virága?
Hát nékem, aggnak, így szól a végzet,
          arany gyümölcsnek most lendül ága?
Ó, Tantaloszhoz méltó igéret!
          Miért betelned csak ily sokára?
Bűnért bocsánat: engem elérsz-e?
Santa Maria della Salute.

Két hatalom kelt birokra bennem,
          harcolt agy és szív, ész és gyönyör-vágy.
Sokáig álltak vad küzdelemben,
          mint ha az orkán tépi a tölgyfát:
Végül az érzés hagyott el engem,
          győzött okos kény, a józanabb tárgy,
a kacskaringós észelv sok érve.
Santa Maria della Salute.

Markos okosság! mersze apadtán
          futott a szívem, vesztek a boldog
órák, s veszett ő – mert belehalt, lám!
          A nap sötétült, fagytak a dolgok,
sírt csak az Éden, csillagok arcán
          végítélet vég-köde bolygott…
Ó, nagy Világvég, rútul serény, te!
Santa Maria della Salute.

Törten szívemben, dúltan fejemben,
          őrzöm magamban: emléke templom.
Megjelent nékem, mintha csak Isten
          maga tudatná, mit kéne tudnom:
Kínok jege már olvad szivemben,
          látásom ő lett, visz, bármi úton.
Mennyi tudós agy bomolna tőle!
Santa Maria della Salute!

Őt hozza álmom. De nem szavamra.
         Vágyam akármi lázban remeghet,
akkor jön el, ha ő így akarja,
          s titkos erőktől kapja a kedvet.
Hány új jelenség: véle-kavarva…!
          Üdve az égnek föld fele repked.
Igy, ahogyan jár, nékem is út-e?
Santa Maria della Salute.

Férj s feleség: így vagyunk mi ketten,
          csak fáradás és gond híja mindez,
élünk gyönyörben, de perzseletlen,
          édeni vágyunk patakja híves;
ő most idősebb, mint én lehettem
         – eddig! ó, ifjú leszek e hívhez
ott, hol időknek jön nagy kihűlte.
Santa Maria della Salute. -

Gyermekeink meg? Énekeim, lásd!
          Találkozások örök-terében…
Őket nem írják, nem is dalolják,
          csupán a lélek tör át a légen.
Tudjuk csupán mi ketten a nyitját,
          maga a Kert sem sejti, az Éden.
Érti csak Egy-Lét próféta-népe…
Santa Maria della Salute.

*

A kézirat a Tandori-hagyaték Petőfi Irodalmi Múzeumban lévő anyagai között található. A fordítás publikálása az intézmény, valamint az örökösök beleegyezésével történik. A fordítás utolsó szakasza egyelőre nem került elő a hagyatékból.

A vers szerzőjéről
Laza Kostić (1841-1910)

Szerb költő, műfordító, országgyűlési képviselő.

A fordítóról
Tandori Dezső (1938-2019)

Kossuth-díjas költő, író, műfordító.

Kapcsolódó
Barokk bálvány (Tandori Dezső Laza Kostić verstemplomában)
Orcsik Roland (1975) | 2022.12.03.