Hugo von Hofmannsthal: Persze vannak…
Fotó: Wikipédia
Hugo von Hofmannsthal: Persze vannak…

Most induló sorozatunkban a ma 150 éve született Hugo von Hofmannsthalra emlékezünk. Az osztrák költő, novellista, drámaíró versét Tatár Sándor újrafordításában közöljük.

Persze vannak, kik ott lent halnak meg,
Hajók súlyos evezői mellett,
Mások fönt, a kormánynál lakoznak,
Madár röptét látva s fönn a csillagtábort.

Némelyeket ólomsúllyal tartnak
A kusza élet gyökerei fogva,
Másokra meg pompás székek várnak,
Szibilláknál, ama királynőknél,
S úgy ülnek ők ott, akárha otthon,
Könnyű fővel és könnyű kezekkel.

De árny vetül amaz életekből
Ezekbe a fényes életekbe,
És a könnyűek a súlyosakhoz
Forrva úgy, mint levegőhöz, földhöz.

Rég feledett népek fáradtságát
Szemhéjamról nem tudom levetni,
Sem elzárni megriadt lelkemtől
Csillagoknak néma zuhanását.

Az enyém mellett sok sors szövődik,
A lét egymásba kuszálja őket,
S osztályrészem több, mint karcsu lángja
Ennek az életnek vagy mint e lant itt.

A vers szerzőjéről
Hugo von Hofmannsthal (1874-1929)

Osztrák költő, novellista, drámaíró.

A fordítóról
Tatár Sándor (1962)

József Attila-díjas magyar költő, kritikus, műfordító, könyvtáros. 

Kapcsolódó
Hugo von Hofmannsthal: Órák
Hugo von Hofmannsthal: Az álompótlék
Hugo von Hofmannsthal: A külső élet balladája
Hugo von Hofmannsthal: A kínai császár beszél