(A halálom utáni...)

A halálom utáni
reggelen
elüldögélünk a kávézókban
de én nem
leszek ott
nem leszek

(A hold elsötétült szentestén...)

A hold elsötétült szentestén
angyalok vacsoráztak citromokat
kivilágított templomokban
egy kék szőnyeg volt
csillagokkal televetve
fejünk felett
limonádé és háborús hírek
versenyeztek figyelmünkért
és a leheletünk melegebb volt
a hegyvonulatoknál.

(Tudom a virágokról hogy a gyász kísérői...)

Tudom a virágokról hogy a gyász kísérői
mérgeznek és mételyeznek
megemésztik a magukra maradt sziklafalakat

Tudom a virágokról hogy erősebben ragyognak
a napnál
fogyatkozásuk hírül adja
az idők végezetét

Mégis szeretem a virágokat az árulásukért
törékeny testük
képzeletem sugárútjait szegélyezi

Nélkülük
a lelkem
jeltelen sír lenne.

(Virágok végződnek fagyott mintákban...)

Virágok végződnek fagyott mintákban
mesterséges kertek borítják
a padlókat
éjfél körül ébredünk
erős fényekkel keressük
a legapróbb cserjéket
a réteken
Egy patak kétségbeesetten tart
az óceán felé

(Két hold...)

Két hold
és két nap kelt
azon a reggelen

Nem adok nevet egy olyan virágnak
ami sohasem hal meg.

*

A versek eredeti megjelenési helye: The Spring Flowers Own & Manifestations of the Voyage, The Post-Apollo Press, California, 1990.