Fohász

Reggel – délben - s ha jő sötét -
Mária! Imám száll feléd!
Legyen bár jó vagy rossz nekem -
Istennek anyja, légy velem!
Ha boldog órát kergeték,
S felhőtlen ragyogott az ég,
Hogy lelkem ne tévedjen el
Kegyelmed tefeléd terel;
Most, hogy Sors vihara dúlt
És sötét a Jelen s a Múlt,
Adj jövőt, min fény legyen:
Tebenned reménykedem!

Mit nekem, ha ...

Mit nekem ha földi valómban
Viszonylag kevés a Földi -
És évek szerelme kilobban,
Ha egy percét is dühvel tölti: -
Nem bánom, ha sorsüldözött
Boldogabb, kedves, nálam,
Csak ha engem szánsz mind között,
Mert éppen arra jártam.

Egyedül

Gyermekkoromtól nem vagyok
Olyan, mint más; nem láthatok
Oly módon, mint a többiek;
Mi feltüzel, nem lelni meg,
S nem ugyanott, hol másra vár
Bánat s öröm; más dalra jár
Táncot szívem; s ha epedett,
Mindig egyedül szeretett.
Mígnem - gyermekként még, elért
Felnőtt viharos létemért
Felelősként, a rossz a jó
Mélységeit felrajzoló
Misztérium: ma is vakít,
Vizet kavar, sziklát hasít,
A napból sugárzik felém,
Ősz aranyában ezt lelém,
Ha villámlani kezd az ég,
Bár nem csap közelembe még,
Már kerekedik a vihar -
S a felhő többé nem takar
(A Menny kéken tart minden mást)
Szemem elől egy látomást.

*

A versek eredeti címe: Catholic Hymn; (I heed not that ...); Alone