David Romero versei
Fotó: Peter Spencer / Pexels
David Romero versei

Ismerős szellemek                                        

A Diamond Bar[1] tanya már rég nem létezik
De még ott legel a jószág a hajnali réten
A Chino dombok körül kódorognak
Tűzijáték süvít az ég felé
Megvilágítja Bucky arcát
Július negyedikén este a Paul C. Grow-nál
Hiába hagyom el Diamond Bart
Mégis ott akarok lenni
Mert más helyek
Tele vannak magányos utakkal és ismeretlen szellemekkel
Azt mondják
"Ez a város halott"
De itt,
Közelemben tudhatom sajátomat

Szeretnék lenni

Uszadékfa
Göcsörtös, horzsolt, homokcsiszolta
a viharos ég alatt
Túl a megszerzett föld határain
Ahol gyéren nő a fű és
Alig van pár szél-hajlította fenyő
Koktélszalvéta
Szeretnék lenni
Pódium és összegyűlt emberek
Fényes háromrétegű prospektusokat hajtogatva
Névvel fotóval
Az ön előadója
Jobb ha
Láthatatlan
Az ön jótállója és támogatója
Szeretnék lenni
Megafon
Tele mocsokkal és tisztességgel
Használt, szakadt katonai kabát
Ami megélt jó pár letartóztatást
Érezte a börtöncellák hideg padlóját
Megfelelő indokkal az élet
Nyomorúságos
Kevés kompromisszummal.

*

Jegyzetek:

A versek eredeti címe: Familiar Ghosts; I’d like to be.

[1] Város Kaliforniában

A vers szerzőjéről
David Romero (1984)

Mexikói-amerikai spoken word költő.

A fordítóról
Gyukics Gábor (1958)

Költő, műfordító. Az Egyesült Államokban kiadott Hungary Beat Poet Laureate életműdíj birtokosa.