Siniša Tucić: Beton kóma
Fotó: PestText
Siniša Tucić: Beton kóma

Autóban élek, szélvédőn át
nézem a haldokló tájat.
Omladoznak a hegyek,
fékezek a kocsival.
Lemegyek beton kómába.
Nem verem a fejem az útpadkába.
Eltántorgok az első hospital-kocsmába,
ahol hat liternyi infúziót
ömlesztenek a számba.
A sör tizenöt százalékos oldat.
Míg a punk anarchiát terjeszt,
eltámolygok a WC-ig
pszichoszomatikus terápiára.
Nem látom a darut az élet tükrében.
Én a festői antitálentum tolvaja vagyok.
Megmosdom, felemelem az ujjam,
s visszatérek az elfelejtett
beton kómába.
Beszállok a kocsiba.

                                 *

A szerző válogatott verseskötete ősszel jelenik meg a Tempevölgynél Orcsik Roland fordításában Vörös vonal címmel.

A vers szerzőjéről
Siniša Tucić (1978)

Szerb költő. Eddig négy verseskötete jelent meg. Magyar nyelvű válogatáskötete várhatóan idén ősszel jelenik meg a Tempevölgy könyvek sorozatában.

A fordítóról
Orcsik Roland (1975)

Sziveri- és Hazai Attila-díjas vajdasági születésű költő, író, műfordító, egyetemi tanár. Legutóbbi kötete: Legalja (Forum-Kalligram, 2020).

Kapcsolódó
„szembenéztem a gonosszal” (Beszélgetés Siniša Tucićtyal)
Orcsik Roland (1975) | 2020.06.16.
Költő a kórházban
Siniša Tucić: Kerberosz, az ötvenfejű őr