Drága Ákos

Vajon mi történik az árnyékommal, amíg alszom
Mostanában egyre gyakrabban félek 
Álmaimban a sziget csúcsán
álló fehér oszlopok felé futok
egynek látom a tengert és az eget
Ez az egyetlen hely, drága Ákos, ahol tisztának érzem magam

Drága Ema

Ma reggel megint sírtam
most könnyebbnek érzem magam
Ne félj
rendesen alszom, eszem
együtt sétálok a tengerrel
oda-vissza
Kavicsokat gyűjtök
ettől kicsit nehezebbnek érzem magam
nem akarok reggelente remegni
A fekete óramutatók az asztalon
felfele állnak
mindig csak felfele
Rettegek attól, hogy egyszer a plafonon ébredek
Talán ezért kötik fel magukat az emberek
hogy ne szálljanak el
és a helyes oldalon maradjanak

Dorothée
Józef M.

Némán álltam, csukott szemmel
A sötétségből rózsák és almák bukkantak fel
És Ön fényt hozott a szurdokba
és a kezeimnek a bizonyosságot
Áldottak a szépségért megtett utak
Nem kívánok már mást,
csak hogy lássam
a Noiraigue-ból Boudryba vezető ösvényt
Az Ön szemén keresztül
ahogy emelkedik, kanyarodik,
aztán elindul lefele.

*

A versek eredeti címei: Drahý Ákoš, Drahá Ema, Dorothée

A fordítás a PesText szlovák-magyar műfordító műhelyében készült.