Fernando Pessoa: Három thriller, azaz filmvázlat
Fotó: Pixabay / Cherie Vilneff
Fernando Pessoa: Három thriller, azaz filmvázlat

Pál Ferenc délelőtti bevezetője után immár magyarul is olvashatjuk Fernando Pessoa filmnovelláit! Csavaros eszű professzorok, hoppon maradt bűnbandák és mesés gyémántok minden mennyiségben!

1

Egy csavaros thriller vagy film szüzséje

 

X, a milliomos, aki visszavonultan él valahol Amerika közepén, Európába készül mesés gyémántjainak (vagy hasonló értékű tárgyainak?) gyűjteményével. Nyilvánosságra kerül, hogy a Cantabrián fog utazni, ezért bűnözőbandák szegődnek a nyomába, és vagy ők maguk, vagy (feltehetőleg) a „képviselőik” felvásárolják a hajójegyeket. De utazik a hajón egy hivatásos nyomozó is.

A hajó elindul, és az egyik bandához tartozó fiatal lány intim kapcsolatba kerül a milliomossal. A férfi bizalmasan felfedi előtte, hogy úgy gondolja, épségben eljuttathatja a gyémántokat Európába, mert a hivatásos nyomozón kívül, akit ismer, és fel is fedi a kilétét, a Spryer’s nyomozóiroda is elküldte vele egyik emberét, akiről viszont X egyáltalán semmit nem tud. Erről a lány és társai már sejtettek valamit.

Zavaros események követik egymást. X szobájába kétszer (?) is betörnek, és felforgatnak mindent. Azután történik egy harmadik betörés is, amelynek során átkutatják egy látszólag jelentéktelen figura, Y kabinját. X ettől annyira kétségbeesik, hogy a bűnözők – két vagy három – bandája biztosra veszi, Y szobájában voltak a gyémántok, amelyeket valaki elvitt magával.

Ettől fogva a bűnözőbandák egymás ellen fordulnak, és többször is megütköznek. (Ezt mozgalmas jelenetek sorával lehetne érzékeltetni, ami filmen könnyen megoldható.)

Nem!

Amikor a hajó kiköt Southamptonban (?), a rendőrség már értesült a történtekről, és alaposan átvizsgál mindent és mindenkit (???), de semmit sem talál.

A bűnözők arra gondolnak, hogy a rablást az a nyomozó hajthatta végre, akit X nem ismert, és maga a milliomos is azt állítja, ez a legvalószínűbb.

Zendülés tör ki, és az egyik banda vezetője, Bartlett átveszi az uralmat a hajó felett. A legénység nagyobb része mellette van. Átkutatja az egész hajót, de semmit nem talál.

X elárulja, hogy a gyémántokat Y tudta nélkül elrejtette a kabinjában, és nem érti, hogy szerezhetett erről bárki is tudomást. (Hacsak nem Z, és egy másik ember, akit ZZ-nek neveznek, tudta meg, mert egyszer ott álltak az ajtaja előtt, amikor éppen elrejteni készült a gyémántokat). (Az a helyzet, hogy Z az egyik, ZZ pedig a másik bandához tartozik.) Bartlett gyanakodni kezd Z-re, ZZ pedig határozottan tagadja, hogy valaha is ott lett volna Z-vel X kabinja előtt.

Végül is, X soha nem volt a hajón, ahogyan a gyémántok sem voltak ott. Az ál-X a Spryer’s nyomozóiroda A nevű nyomozója volt, aki Európába érve lefogta a bűnbandákat. Az az irat, amelyet X-ként aláírt, nem érvényes, mert ő nem X.

„Szavamat adom, hogy nem teszek semmit, és X soha nem másította meg a szavát” – „Jól tudom.”

De X’ nem X.

2

Tervezet egy thrillerhez vagy filmhez

Elterjed a híre a legkülönbözőbb érdekcsoportokhoz tartozó emberek között, hogy A professzor, aki át kell, hogy adja Európában B-nek a (minden szempontból) felbecsülhetetlen értékű zöld bálványt, ezt a bálványt a híres milliomos, C gondjaira bízta, aki nemsokára saját jachtján hajózik át Európába.

C jachtján jó néhány, szám szerint 18 vendég is utazik, és mivel C nem ismeri közelebbről mindegyikület, egészen biztos, hogy közülük valaki vagy valakik a bálvány miatt utaznak vele.

Nem sokkal azután, hogy a jacht kihajózott New Yorkból, és véget ért a vacsora, C bejelenti: nagyon fontos, ugyanakkor szórakoztató javaslata van a vendégei számára. Felfedi, mivel bízták meg, és szeretné, ha a vendégei osztoznának vele ebben a feladatban. Nem tudja, igazából mit várhat, vagy mire számíthat a legénység részéről, ezért készíttetett húsz (tökéletesen egyforma, hermetikusan lezárt) csomagot, amelyek közül az egyikben ott a bálvány. Szeretne átadni minden utasának egy csomagot, amelyet akkor adnának vissza neki, amikor a hajó kiköt Angliában. Akinek a csomagjában ott van a bálvány, százezer dollár jutalmat kap tőle (vagy az a személy, akinek a csomagjában ott rejtőzik a bálvány, azt kérhet tőle, amit csak akar). Némi izgalom és bizonytalankodás után a vendégek beleegyeznek a javaslatba, és mindenki kap egy csomagot. A vendégek tétovázva veszik kezükbe a csomagokat: mindegyiküknek jut egy, még C-nek is.

Az átkelés során a legváltozatosabb kalandokban van részük, beleértve azt is, amikor az egyik vendég, aki valójában bűnöző, rájön arra, hogy akinek a csomagjában ott a bálvány, C ígéretének megfelelően kérheti magát a bálványt is.

(C valójában nem vitte magával a bálványt a hajón. Vállalta, hogy biztonságban átadja, de kigondolta ezt a játékot is, mert feltételezte, hogy a vendégei között akad néhány tisztességtelen figura. A bálványt átadta egy barátjának, ő pedig minden különösebb felhajtás nélkül elvitte Európába egy hajón, amelyik egy nappal a jacht előtt hajózott ki, majd annak rendje és módja szerint néhány nappal a jacht megérkezése előtt átadta Southamptonban vagy Londonban. Azután elkövetkezik az a jelenet, amikor C összehívja a vendégeit, kinyitja a csomagokat, és a bálvány egyikben sincs ott. Ebben a pillanatban lép be D, a barátja, és elmondja, hogy három nappal korábban biztonságban átadta a bálványt. C közli az elképedt és felháborodott utasokkal, hogy (1) húsz csomagot készített, és a vendégei vele együtt tizenkilencen voltak, (2) soha nem követne el olyan esztelenséget, hogy „akármennyit adna” a bálvány értékhatárán belül annak, akinek a csomagjában ott van, ha nem volna biztos abban, hogy senkinél nem lehet; először is, mert a megtaláló magát a bálványt is kérhetné, másodszor pedig, mert semmi érdeke nem fűződik ahhoz, hogy ostobán elszórja a pénzét. 

Félig kész terv egy színdarabhoz vagy filmhez

A márki beteg, vagy legalábbis betegnek érzi magát, pedig este el kell mennie egy bálra vagy soirée-ra vagy ki tudja, mire, amelyet B rendez a házában. Nem akarna távol maradni, de elmenni sem tud, mert lázas, és nem érzi jól magát, ezért kigondolja, hogy az inasát küldi maga helyett, mert amúgy sem ismerik őt B házában, hiszen nemrég tért vissza az országba. Elgondolkodik az inas fellépésén, amely csaknem olyan tökéletes, mint az övé – sőt, ha lehet, még tökéletesebb, mert jobban ügyel arra, hogy viselkedik („A magasabbrendűség lényege az önuralom, nos, a maga önuralma sokkal tökéletesebb az enyémnél, mert a foglalkozása sokkal inkább ránevelte erre, mint engem a neveltetésem”) – és azon is, hogy inasa arisztokratikus megjelenésével kapcsolatban sem merülhet fel kifogás. Némi tétovázás után az inas vállalja a megbízatást, mert csábítja a lehetőség, különösen azután, hogy eszébe jut, B. házában ott lesz Yvonne, az úrnő szobalánya.

C és D, a márki két barátja meglátogatja őt. C, aki hivatalos B házába, megkérdezi tőle, hánykor indulna. A márki közli vele, hogy nem megy, és azt is elmondja, miért, de még hozzáteszi, ez nem jelenti azt, hogy ténylegesen távol marad (ok?). Két barátja sajnálkozik, de megérti. Elmenőben D, aki nem kapott meghívást B házába, de szeretne elmenni, megkérdezi C-t: „Ugye ott nem ismerik A-t?” – „Nem, miért?” – „Nos, mivel nem ismerik, elmehetnék úgy, mintha én volnék ő.” – „Jó ötlet, gyere el” – feleli C.                                     

De a nő biztosan úgy tudja, hogy ott lesz.

A márkit felhívja Lady E, a szerelme. Készülődik, hogy elmenjen B soirée-jára. A férfi sajnálkozik, hogy nem tud elmenni, és azt is elmondja, miért, a nő azt hiszi, csak kifogást keres, a férfi erre ingerülten válaszol, amire a nő lecsapja a kagylót. A férfi úgy gondolja, mégis el kellene mennie, pedig nem érzi jól magát; eszébe jut, hogy ott lesz F, az egyik vetélytársa, akitől okkal tart. Úgy dönt, mégis elmegy, de ráeszmél, hogy elküldte az inasát maga helyett, és az inas már elindult. Ekkor eszébe jut, hogy D nem lesz ott, és keresni kezdi D névjegykártyáját (szükséges?), mert D-ként akar elmenni, és ha ott találkozik C-vel, amit valószínűnek tart, akkor majd valahogy kimagyarázza magát.

(Elmondhatná Lady E-nek, hogy nem megy, és bevonhatná őt a játékba, elárulva neki, hogy az inasa lesz ott helyette.) (Mert így Lady E azt gondolja majd D-ről, hogy ő az inas.)

(Lehet, hogy ezáltal konfliktusba kerül a nyomozóirodával, amelyik elküldött oda egy nyomozót, vagy olyan utasítást kapott, hogy küldjön valakit, aki nyomozónak adja ki magát).

Amikor az inas megérkezik B házába, és találkozik a szobalánnyal, elmondja neki, miért van ott, és kinek a megbízásából. A lány ijedten felkiált: „De hiszen a márki itt van, már bejelentették, hallottam, ahogy bejelentik!” Az inas elképed, de hirtelen eszébe jut, hogy otthon azt hallotta, D (D herceg) nem jön el a bálba. Úgy határoz, hogy D-ként mutatkozik be, hogy ott lehessen a soirée-n. Így is tesz (és ezzel utóbb komoly fejfájást okoz az igazi hercegnek).

Amikor A átmászik a kert falán, rajtakapja egy nyomozó, akinek üggyel-bajjal próbálja elmagyarázni, hogy ő A márkija. A nyomozó ezt képtelenségnek tartja, amire elmondja, maga helyett az inasát küldte el, mert olyan előkelő a megjelenése, hogy képes őt helyettesíteni; a nyomozó erre közli vele, tisztában van vele, hogy aki A márkijának adja ki magát, az nem a márki, hanem D herceg. „Ah – kiált fel A –, akkor ezért néz ki annyira másnak. Mindig úgy éreztem, mintha valaki egészen más volna.”

D herceg nem akart elmenni a soirée-ra, mert ---------- (bármilyen ok miatt). Ez az ok igen nehéz helyzetbe hozza az inast, aki a herceg bőrébe bújt, mivel az a férfi vagy nő, aki miatt nem akart személyesen jelen lenni, nem ismeri őt.

Az inas egy nemzetközi szélhámos. A nyomozó meghallva, hogy a márki maga helyett őt küldte, gyanúsnak találja a márkit is; úgyhogy letartóztatja (?) a márkit (aki D herceg), sőt az igazi márkit is, amikor megjelenik, és bejelenti, hogy ő az igazi márki.

 

*

A szövegek eredeti címe és megjelenési helye: Fernando Pessoa: Note for a silly thriller or for a film, Note for a thriller, or film, Half plan of play or film. In Fernando Pessoa: Argumentos para filmes. Lisszabon, Ática, 2011.

 

A cikk szerzőjéről
Fernando Pessoa (1888-1935)

Portugál költő, író, irodalomkritikus, műfordító és filozófus, a huszadik századi portugál költészet legismertebb alakja. Legutóbbi válogatáskötete magyarul: Bensőmben sokan élnek (2018, KMTG-EH)

A fordítóról
Pál Ferenc (1949)

Műfordító, irodalomtörténész. A magyarországi luzitanisztika és az ELTE Portugál Tanszékének megszervezője. Spanyolból és portugálból fordít, többek között Vargas Llosa, Fernando Pessoa és José Saramago műveit ültette át magyarra. Műfordítói munkásságát Pro Literatura- (2002), Hieronymus- (2007) és Janus Pannonius műfordítói díjjal (2018) ismerték el. 

Kapcsolódó
Fernando Pessoa és a film (A portugál költő filmvázlatai elé)
Pál Ferenc (1949) | 2021.08.21.