Fernando Pessoa és a film (A portugál költő filmvázlatai elé)
Fotó: Wikipedia
Fernando Pessoa és a film (A portugál költő filmvázlatai elé)

Tudták, hogy Fernando Pessoa A kétségek könyve mellett egy autófesték-reklám és egy betiltott (!) Coca-Cola-szlogen szerzője is? De ami ennél is fontosabb: számos filmnovellája is született, melyekből délután hármat is közlünk. Pál Ferenc vezet be Pessoa eddig ismeretlen szöveguniverzumaiba!

Fernando Pessoa költőként és A kétségek könyve írójaként él a tudatunkban. De munkásságának kutatói, akik előtt lassan-lassan feltárulnak az irodalmi hagyatékot őrző ládában rejtőző több mint tízezer kéziratoldal titkai, a költő újabb és újabb „arcaival” szembesülnek. Mert Pessoa nemcsak más- és másféleképpen megnyilatkozó heteronimek, irodalmi alakok sorát teremtette meg, hanem ugyanilyen próteuszi módon alkotott több műfajban is. Versein és lírai regényén kívül megpróbálkozott bűnügyi kisregények, politikai és gazdasági elemzések, politikai pamfletek írásával, sőt hirdetéseket is szövegezett. Előkerült egy két-három oldalas, autófestéket népszerűsítő írása, és hitelt érdemlő információk szerint része volt abban, hogy a Coca-Cola csak az 1974-es áprilisi forradalom után jelenhetett meg Portugáliában, mert a költő ezzel a portugálul jól hangzó mondattal népszerűsítette volna az amerikai üdítőt: „Előbb idegenkedik. Majd epekedik [igazából »elbambul tőle«]”. („Primeiro estranha-se. Depois entranha-se.”). Lisszabon akkori egészségügyi biztosa, Ricardo Jorge, értesülve erről a jól sikerült szlogenről, rögtön betiltotta a Coca-Cola forgalmazását.

Amikor 1929-ben a coimbra-i presença című folyóirat szerkesztője, José Régio felkérte Pessoa-t, hogy mondja el a véleményét a korabeli filmművészetről, ő előbb határozottan visszautasította a felkérést, utóbb mégis vállalkozott arra, hogy megnyilatkozzon egy-egy filmmel kapcsolatban. Régio-nak írt válaszlevelében nem véletlenül Álvaro de Campos nevét említi, mert a portugál modernista mozgalmat a futurizmus felé közelítő szenzacionista költő-heteronim a maga huszadik századi mentalitásával (hajómérnök és a futurista gépi világ megszállottja volt) igen korán felfigyelt a film jelentőségére, és ennek költészetében is számos példáját találhatjuk. 1916-os Tovadübörgő órák című versében „apró kinematográf-szerűen körkörös monoklijában”[1] megjelenő utcáról ír, tizenkét évvel később született, „Ha meg akarod ölni magadat…” kezdetű versében pedig ezek a sorok olvashatók:

„Mire jók neked a külső képek mozgó filmkockái,
Amit mi világnak hívunk?
Az óráknak ez a filmművészete, melyet színészek jelenítenek meg
– Csupa konvenció és meghatározott póz –
Véget nem érő dinamizmusunk sokszínű cirkusza?”[2]

De Pessoa A kétségek könyvében és a művészi zsenialitás kérdéseit taglaló Hérosztratosz című nagyesszéjében is beszél a filmről, ironikusan elutasítva a kommercializálódott hollywoodi alkotásokat, amelyek az első világháború után elárasztották az európai mozikat.

Azért is tűnik különösnek kezdeti hezitálása Régio előbb említett felkérésére, mert Pessoa-t már jó évtizeddel korábban foglalkoztatta a film gyakorlati felhasználásának lehetősége. Felismerte ugyanis, hogy a film nemcsak a röpke népszórakoztatás eszköze (össze is veti a színház háromdimenziós, plasztikus valóságát és a kétdimenziós, fekete-fehérre redukált filmi látványvilágot), hanem művészi lehetőségei mellett kiválóan felhasználható a propaganda céljaira is. Ezért is gondolta el az 1919–20-as évben egy Cosmopolis elnevezésű filmvállalat létrehozását, amely a mozgókép segítségével a nemzeti értékeket propagálta volna Portugáliában és külföldön. A terv hosszas vajúdás után végül nem valósult meg, de Pessoa-t továbbra is érdekelte a film, mert remélte, hogy művészetként történő elismerése (különösen a korabeli német és orosz filmművészetet értékelte igen nagyra) és reklámcélú alkalmazásának népszerűsítése után talán ő maga is némi anyagi hasznot láthat belőle. 1921-ben Ecce Film néven filmes vállalkozást szeretett volna indítani, amely azonban nem jutott tovább az elgondolásnál. A papíron maradt tervek mellett viszont fennmaradt a vállalkozóként kibontakozni soha nem tudó Pessoa (emlékeztetnénk az Ibis könyvkiadó csődjére) hat, thrillernek nevezett filmvázlata, amelyeket a költő eredetileg angolul írt, talán az angol filmes piacra gondolva, hisz nemcsak második anyanyelveként használta az angolt, de számos tervének megvalósítását – például erotikus költeményei kiadását – sokkal inkább elképzelhetőnek tartotta angol nyelvterületen, mint a zárt, konzervatív portugál  közegben.

Ebből a hat vázlatos „filmnovellából” adjuk most közre a teljesebben megírt hármat, hogy ezzel is érzékeltessük Pessoa sokoldalú tehetségét.

*

 Jegyzetek:

[1] Pál Dániel Levente fordítása.

[2] Déri Balázs fordítása.

Az esszé szerzőjéről
Pál Ferenc (1949)

Műfordító, irodalomtörténész. A magyarországi luzitanisztika és az ELTE Portugál Tanszékének megszervezője. Spanyolból és portugálból fordít, többek között Vargas Llosa, Fernando Pessoa és José Saramago műveit ültette át magyarra. Műfordítói munkásságát Pro Literatura- (2002), Hieronymus- (2007) és Janus Pannonius műfordítói díjjal (2018) ismerték el. 

Kapcsolódó
Fernando Pessoa: Három thriller, azaz filmvázlat