Természet s Róma - egy, ez tükrözi amazt

Természet s Róma - egy, ez tükrözi amazt.
Nagysága képeit láthatjuk egyre jobban
A tiszta légben, mely kék cirkuszra hajaz,
A mezők fórumán, liget-oszlopsorokban.
 
Természet s Róma – egy, és megbizonyosult:
Nem kell az istenek nyugalmát megzavarni –
Van áldozati bél jósolni háborút,
Van hallgatásra rab, s van kő a falat rakni.

Én nem hallottam Osszián regéit…

Én nem hallottam Osszián regéit,
Nem ittam óborral telt serleget,
Miért, hogy mégis egyre visszarémlik
A véres hold a skót mezők felett?
 
S a holló és a hárfa párbeszéde
Sejlik, köröttünk vészjósló a csend,
S a holdvilág fényében, éji szélben
A lovagok nyakában sál lebeg.
 
Oly boldogító örökség a részem -
Ó-dalnokoknak kóbor álmai;
Fajtánkat, únt szomszédokat merészen
Jogunk van megvetéssel sújtani.
S lesznek kincsek, mik unokát kerülve,
Az ükunokáinkhoz jutnak át
S a szkald majd fújja újra, elmerülve,
A más dalát saját dala gyanánt.

Gyűlölöm fényetek
 
Gyűlölöm fényetek,
Egyforma csillagok.
Torony-nyíl, üdv neked -
Rég rólad álmodok!
 
Csipke legyen köved,
Mímeljen pókfonált:
Tűd hegyivel sebezd.
Ég üres mellkasát.
 
Indulok majd oda -
Érzem a szárnyamat -
Ám hova szállhat a
Nyílhegyű gondolat?
 
Vagy visszafordulok -
Vége, időm lejárt:
Szeretni – buktam ott,
S nem merek ideát.

*

A versek eredeti címe: Природа – тот же Рим...; Я не слыхал рассказов Оссиана...; Я ненавижу свет…