„Ellenárban úszunk” (beszélgetés Veress Dáviddal és Veress Katával az induló Ø Kiadóról)
Fotó: skandinavhaz.hu
„Ellenárban úszunk” (beszélgetés Veress Dáviddal és Veress Katával az induló Ø Kiadóról)

Bergsveinn Birgisson kötetével debütál az Észak folyóirat szerkesztőségéből kinőtt, skandináv kultúrára specializálódott Ø Kiadó. A kiadót vezető házaspárral, Veress Dáviddal és Veress Katával beszélgettünk.

1749: Ha a kilencvenes évek elején valaki azt mondja, hogy 2022-ben egy folyóirat és két könyvkiadó is foglalkozik majd Magyarországon a skandináv kultúrával, és hogy a könyvesboltokban külön szekciója lesz ezen irodalmak egy szubzsánerének, akkor alighanem kiröhögik. Mi vezetett ahhoz, hogy ez mégis így történt?

Veress Dávid – Veress Kata: Skandináviában a kora középkortól kezdve mindig is voltak fantasztikus írók, elég az óizlandi sagairodalom nagyjából ismeretlen szerzőire; Ludvig Holberg, Henrik Ibsen, August Strindberg drámáira; Andersen, Astrid Lindgren és Selma Lagerlöf meséire; vagy mondjuk Knut Hamsun és Halldór Laxness regényeire gondolni, de 2010 környékétől tényleg berobbant Magyarországon is az északi irodalom. Szerintem ez leginkább az akkoriban indult, nagyvonalú fordítástámogatásoknak és a tudatos külföldi népszerűsítésnek köszönhető, illetve annak, hogy a magyar olvasók általában véve jobban érdeklődnek az északi, mint a déli, latin-amerikai vagy ázsiai irodalom iránt, pedig kétségtelenül vannak ott is kitűnő szerzők. És persze a hallatlanul sikeres skandináv krimik, filmek és sorozatok szerepe sem elhanyagolható ebben a szépirodalmi térhódításban. A két könyvkiadó és a folyóirat létét viszont csak valamiféle irracionális mániának lehet betudni.

1749: Az elmúlt években a skandináv irodalmak nem profitorientált népszerűsítésének zászlóshajója az Észak volt, egy olyan, ízlésesen minimalista dizájnú, színes-szagos magazin, amit minden érdekel az grönlandi népmeséktől az IKEA-katalógusokig, az izlandi képregénytől a dán szobrászatig. Nemrég ez a portfólió bővült egy igen hasznos műfordító-adatbázissal, most pedig itt az Ø Kiadó, amelynek névadása szerintem zseniális, amennyiben egy mindenki számára egyértelműen északra mutató betűbe sűríti egy egész régió kultúráját – megint csak a minimalizmus kimaxolásaként. Fel kell tennem az obligát kérdést: egyenes út vezetett-e az Északtól az Ø-ig, vagy sodródtatok az eseményekkel?

VD: Nagyon kedves és megnyugtató, hogy ezt mondod, ezek szerint érthető a névadás mögötti szándék. Már csak azt remélem, hogy idővel a böngészők is könnyen rátalálnak a kiadó honlapjára. Ami az események folyását illeti, nemhogy nem sodornak, inkább ellenárban úszunk, de itt jön be a képbe a csökönyösségem, és mivel a munkánkra nélkülözhetetlen kultúrmisszióként tekintek, fáradtságot nem ismerve kapálózom tovább. Egy Északot látva talán nem is gondolná az ember, hogy mennyi fizetetlen és megfeszített munka áll mögötte, és épp emiatt ér meg csak egy-két számot nagyon sok ígéretes folyóirat. A könyvkiadás viszont talán egyszerűbb műfaj, pusztán azért is, mert ott egy kiadványon három-négy ember dolgozik, nem húsz. Persze a könyveket reklámozni is kell, ami a mi szűkös lehetőségeink között nem egyszerű feladat. És tovább rontja a helyzetet a borzasztó rossz üzleti modellünk, mivel a piaci hagyománytól eltérően mi meg szeretnénk fizetni a könyvön dolgozókat, és már azt sikerként könyveljük el, ha előteremtődik a következő kiadvány fedezete.

1749: 1997 óta működik egy skandináv irodalmakra specializálódott minikiadó, a Polar. Mennyiben tér el a ti portfóliótok az övéktől?

VD – VK: A Polart két műfordító, Kertész Judit és Pap Éva alapította annak idején, és 27 éven át hősiesen működött is, majd rövidebb pihenő után amolyan családi vállalkozás lett belőle, amikor Dériné Stark Zsófi és a bátyja, Stark Gergely átvette a vezetését. Kifejezetten jóban vagyunk, rivalizálásról szó sincs, hiszen jó skandináv irodalomból nincs hiány. Ők egy-két kivételtől eltekintve szépirodalommal, azon belül is regényekkel foglalkoznak, és tudomásom szerint ezen nem terveznek változtatni. Mi sokkal szélesebb spektrumon gondolkodunk, a tudományos művektől kezdve a regényeken, versesköteteken és krimiken át a gyerekkönyvekig minden érdekel minket.

1749: A sorozatot az izlandi Bergsveinn Birgisson kötetével kezdtétek, melynek megjelenéséről épp aközben értesültem, hogy beszerkesztettem a felületünkre a szerző Elevenélet-patak című kötetének recenzióját, amely a Corvinánál jelent meg tavaly. Ez azt is jelenti, hogy a kereskedelmi szempontból is értelmezhető szerzőktől sem zárkóztok el?

VD: Bergsveinn (ügynöke) után én örülnék a legjobban, ha nemcsak Skandináviában és Nyugat-Európában, de nálunk is jól eladható szerző lenne. Nem tudom, mi a helyzet az Elevenélet-patakkal, de a nagyszerű Fekete viking, ami különösen izgalmas és olvasmányos szakirodalom a viking korról, mehetne jobban is. Mindenesetre a krimik és a gyerekkönyvek kétségtelenül kelendő portékák, így reményeink szerint az eladásokból majd finanszírozni tudunk pár verseskötetet. Az első thrillerünk, a joggal sztárrá lett Lilja Sigurðardóttir Csapdája most ősszel fog megjelenni, az első gyerekkönyv pedig jövőre van betervezve.

1749: Milyen terveitek vannak rövid- és középtávon a kiadóval?

VD – VK: Hatalmas ambícióink, legalábbis egyelőre, nincsenek, bár egy szegény civil alapítvány most indult kiadójához képest elég bátornak tűnhet a jelen pillanatban előkészületben álló hat könyv is. Szóval először gyökeret kell eresztenünk, de ki tudja, ha sikerül viszonylag stabil anyagi háttérre szert tennie a kiadónak, akár nagyobb lángra is lehet kapcsolni. Annyi biztos, hogy volna mit kiadni.

1749: Hol lesznek kaphatóak a kiadó kötetei?

VD – VK: Talán nem titok, hogy a kereskedők 40-50%-os árréssel dolgoznak, ami nagyban hozzájárul a könyvek fogyasztói árához. Ugyanakkor egy igényes, jó könyv értékes befektetés, és ahhoz képest, hogy mondjuk Dániában mennyibe kerülnek a könyvek az ottani fizetések viszonylatában, a magyar árak, akármilyen furcsán hangzik, nevetségesen alacsonyak. Bárcsak tudnánk rajta nevetni. Terv szerint a biztos sikernek ígérkező könyveket fogjuk beadni a nagy láncokhoz, a többit szeretnénk mi magunk eladni az online boltunkban, a Skandináv Ház–Észak programjain és a könyvfesztiválokon. Emellett sok mindent ki szeretnénk adni e-könyvben és hangoskönyvben is. Az Írók Boltja persze kivétel a boltok sorában. És ha már lesz elég kiadványunk ahhoz, hogy ne legyen veszteséges, a legjobb vidéki független könyvesboltokba is juttatunk mindenből.

Névjegy
Veress Kata (1989) és Veress Dávid (1990)

Az Észak skandinavisztikai folyóirat szerkesztői és az Ø Kiadó gondozói.

Veress Kata (1989)

fordító, műfordító. Legutóbbi fordításkötete: Valeyri keringő (Polar, 2021). 

Veress Dávid (1990)

Vallástörténész, műfordító. Legutóbbi fordításkötete:  Bergsveinn Birgisson: Válasz Helga levelére (Ø, 2022).

A cikk szerzőjéről
Zelei Dávid (1985)

Bodor Béla-díjas kritikus, történész, a kettő metszetében pedig hispanista. Az 1749 szerkesztője.

Kapcsolódó
A fejlődés magjai fagyott földre hullanak (Bergsveinn Birgisson: Elevenélet-patak)
Andok Tamás (1988) | 2022.03.22.
Gyötri a testet utánad a bánat (Bergsveinn Birgisson: Válasz Helga levelére)
Andok Tamás (1988) | 2022.04.06.
Lilja Sigurðardóttir: Csapda (részlet)
A menekülés örök kényszere (Lilja Sigurðardóttir: Csapda)
Andok Tamás (1988) | 2023.07.19.