6 perc világhír! George Sand, Agatha Christie, valamint Newcastle város tanácsa és Indre megye apraja-nagyja tart irodalmi érdekű alkalmi összejövetelt László Ferenc első 2026-os hírszemléjében.
Legutóbb az újévet beharangozván a 2026-ban esedékes irodalmi évfordulókról is szó esett e rovatban – a teljesség igénye nélkül. Akkor ilyesformán nem esett egy árva szó sem például a 150 éve elhunyt George Sandról, és ez a mulasztás máris orvoslást követel. Annál is inkább, mivel a júniusban kerekké váló évforduló kapcsán és ürügyén most figyelemreméltó akció, ha úgy tetszik regionális emlékezetpolitikai kampány van kibontakozóban, amelynek
célja nem más, mint az, hogy az alkotó porhüvelye a párizsi Panthéonban nyerjen végső és méltó elhelyezést.
A kezdeményezés jól lokalizálható: a közép-franciaországi Indre megye, illetve tágabban a Berry történelmi régió, középpontja pedig az alig félezer lakossal rendelkező Nohant-Vic község. Köztudomás szerint itt található ugyanis az a nemesi udvarház, ahol Amantine Lucile Aurore Dupin a gyermek- és serdülőkorát töltötte, majd immár George Sandként nevezetes művésztársait vendégelte (Balzactól Lisztig) és szerelmi életét bonyolította (például és kiválólag Chopinnel), s ahol 1876-ban bevégezte földi pályafutását.
A ma emlékmúzeumként látogatható egykori otthon környékén mostanság George Sand és a Panthéon az első számú téma. „Mindenki erről beszél, mindenki ezt várja” – idézi a Le Figaro tudósítása a község egyik idős lakosát, aki e szavaival a kollektív érzületnek adott hangot, hiszen novemberben a Berry régió delegációja még az Élysée-palotát is felkereste, hogy ott magát Macron elnököt is megnyerje az ügynek. A találkozó – nosztalgikus emlékeket ébresztő hírlapi fordulattal élve – konstruktív légkörben zajlott, és ez csak fokozta a lokálpatrióta lelkesedést, a „most vagy soha” hangulatát. Merthogy az egyik helybéli irányadó személyiség megfogalmazása szerint: „Berry polgárai számára George Sand erőteljes jelkép. Benne van a DNS-ünkben…” A Macron elnökkel folytatott megbeszélés persze még csupán az első, ám annál fontosabb lépést jelentette a Szent Genovéva nevét viselő párizsi hegy megmászása felé, hogy ott azután George Sand – és emlékezete végre bevonulhasson a Panthéonba. Végre, hiszen okkal merül fel most sokakban a kérdés: hogyhogy eddig nem került sor erre az aktusra? Dacára annak, hogy az írónő csakúgy a francia kulturális és politikai hagyomány republikánus(-baloldali) vonulatát képviseli, mint a Panthéon „bennlakóinak” markáns többsége.
*
Ha George Sandé nem is, ellenben Agatha Christie neve ott szerepelt a múlt heti cikkben, s mivel az ő halálozási évfordulójának napjához jövő hétfőn érkezünk el, máris indokolt a krimi nagyasszonyát újfent emlegetnünk. Róla ugyanis igencsak tevékenyen emlékezik meg Nagy-Britannia és a világ, amint arról a #readchristie2026 hashtag kedveltsége csakúgy érzékletesen tanúskodhat, akár az írónő szülőhelyére, Torquay városkájába, „az angol Riviérára” tervezett szeptemberi fesztivál meghirdetése. Az Agatha Christie-emlékév talán legizgalmasabbnak ígérkező rendezvényére mindazonáltal október 30-ig várnunk kell. Merthogy a British Library akkorra ígéri annak a nagyszabású kiállításnak a megnyitását, amelyen nemcsak Hercule Poirot és Miss Marple eredettörténetét ismerhetjük meg, de Christie világjárásának és szerteágazó érdeklődésének dokumentumait is, különös tekintettel a régészet és a farmakológia terén szerzett figyelemreméltó jártasságára. Így például a szerző 1937-es Remington írógépe mellett ott lelhető majd a tárlaton az az 1917-es jegyzet is,
amelyet a nővérnek tanuló Agatha a gyógyszerészeti vizsgájára készülvén írt össze.
Ami pedig az utazásokat illeti, a Dél-Afrikában, a Közel-Keleten és Hawaiin készített családi fotográfiák mellett megtekinthető és elolvasható lesz az a levél is, amelyet az írónő második férjének, a régész Max Mallowannek írt – beszámolván az Orient Expressz utasaként szerzett benyomásairól és élményeiről. Erre a kiállításra tehát érdemes lesz várni, addig pedig: #readchristie2026!
*
Végezetül essen pár szó egy régi postahivatalról, amely 2028-tól a jelek szerint reménybeli írók és kiadók gyűlhelyévé lesz majd. Newcastle városában, ott is közelebbről a St Nicholas Streeten áll az az 1870-es évek építészetét reprezentáló Old Post Office, amelyre a New Writing North közhasznú szervezet, a Northumbria Egyetem és Newcastle önkormányzatának közös szándékából a közeli jövőben egészen új hivatás vár. A BBC híradásából ugyanis arról értesülhettünk, hogy az említett közületek
egy olyan központ létrehozását tervezik itt, amely segít majd a helyi tehetségek új generációjának képzésében és pártolásában.
Méghozzá ama nemes célkitűzés jegyében, hogy az egykori postaépület falai között az erre vágyat érző fiatalok íróvá, kiadóvá és a könyves világban nélkülözhetetlen egyéb kreatív feladatok ellátóivá válhassanak – „anélkül, hogy ambícióik beteljesítéséhez el kelljen hagyniuk Északkelet-Angliát”. A főkérdést e kezdeti szakaszban értelemszerűen a piszkos anyagiak jelentik, hiszen a New Writing North (eredetileg egy másik középület átalakításával számoló) első becslésében feltüntetett végösszeg, a 14 millió font még nincs együtt, ám az egyetem, a brit kormány, valamint a városi és a regionális hatóság áldozatvállalása már most erősen valószínűsíthető. A tervben érdemi szerepet vállaló városi tanács pedig éppenséggel jövő hétfőn tárgyal és dönt majd erről az egyszerre irodalmi és lokális érdekkel bíró finanszírozási kérdésről.
