The Salt Path – habár magyarul még nem olvasható ez a memoár, s a Gillian Anderson és Jason Isaacs főszereplésével leforgatott, azonos című vadonatúj filmváltozat sem ért el még hozzánk, ám a múlt heti hírek tallózását mégsem kezdhetjük mással, mint a Raynor Winn 2018-as műve körül támadt skandalum említésével. A könyv azt meséli el, hogy a szerző és súlyos neurodegeneratív betegséggel diagnosztizált férje, Moth miként vált a baleksággal határos jóhiszeműsége következtében hajléktalanná, majd utóbb miképpen talált rá a pár önmagára Anglia kolosszális hosszúságú gyalogösvénye, a South West Coast Path bejárása révén. Nos, a milliós példányszámban eladott és már több nyelvre is lefordított memoár, valamint az Egyesült Királyságban május végén bemutatott film sikere arra késztette az Observer oknyomozó riporterét, hogy górcső alá vegye a történet igazságtartalmát, és az erről szóló cikk túlzás nélkül bombaként robbant. Chloe Hadjimatheou ugyanis írásában

azt állítja, hogy a házaspár csődjét nem jóhiszemű, bár rossz üzleti döntések, hanem Winn munkahelyi sikkasztása előzte meg,

és a a pénzügyekkel kapcsolatos egyéb könyvbéli közlések sem helytállóak. Ráadásul a riporter által megkeresett orvosszakértők felettébb szkeptikusok voltak a több év múltán is tünetmentes férj betegsége, azaz a CBD-t megállapító diagnózis kapcsán. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a szerző (és férje) eredetileg a Sally (és Tim) Walker nevet viselte – és a cikk állítása szerint a névváltoztatás célja leghatározottabban a ködösítés volt, már jócskán ingatagnak vélhetjük a séta általi megváltás felemelő történetét. Raynor Winn természetesen válaszolt a „rendkívül félrevezető” riportra, ám a saját weboldalán közzétett hosszú cáfolatot különösen a pénzügyekre vonatkozó passzusokban pár kényelmetlen részleges beismerés, kínos pontosítás is tarkította. Aminthogy az is a szerzői pozíció megrendüléséről tanúskodik, hogy a mondott neurodegeneratív betegségben szenvedőket támogató jótékony szervezet már meg is szakította a kapcsolatot a házaspárral. Legújabban pedig már arról érkezett hír, hogy Winn kiadója, a Penguin októberre halasztotta a szerző On Winter Hill című új kötetének megjelentetését: igaz, a kiadott nyilatkozat szerint a házaspárral teljes egyetértésben és őket megóvandó. 

*

E rovatban szó esett már a fogvatartottak Goncourt-díjáról, amelyet a francia büntetés-végrehajtási intézetek rabjainak válogatott grémiuma ítél oda. Nos, az Académie Goncourt e 2022-es kezdeményezése egyfajta trendbe illeszthető, hiszen 2024 óta immár az Atlanti-óceán túlpartján is létezik hasonló elismerés, amely az Inside Literary Prize nevet viseli.

A díj sorsáról az USA hat államának összesen mintegy 300 börtönlakója dönt, illetve döntött,

hiszen épp a múlt héten hirdették ki a második esztendő győztesét. Nos, idén a New York-i Nana Kwame Adjei-Brenyah részesült e megtiszteltetésben, méghozzá első regénye, a 2023-as Chain-Gang All-Stars révén, amelyet a rács mögötti zsűri egyik tagja ekképp méltatott: „Imádom ezt a könyvet, mert szó szerint egy másik világba repít.” Jóllehet, a disztópikus regény cselekménye éppenséggel ugyancsak a börtönök világában játszódik, a szabadulás reményében egymással gladiátorként megküzdő (női) rabokkal. S habár a téma, vagyis az élet-halál harc mint televíziós mulatság tagadhatatlanul ismerős lehet már innen-onnan, azért Adjei-Brenyah politikus műve már a rácsokon innen is lelkes fogadtatásra talált. Így a regény ott szerepelt a National Book Award tavalyi shortlistjén éppúgy, mint azon a lajstromon, amely 2023 tíz legjobb könyvét tartalmazta – a The New York Times munkatársainak kollektív bölcsessége szerint. A fogvatartottak elismerése ezzel együtt is igen sokat jelent a radikális börtönreform iránt harcosan elkötelezett 34 éves szerzőnek, amint azt a hírhez kapcsolódó nyilatkozata is igazolja, mely szerint „ez az elképzelhető legnagyobb kitüntetés” és egyszersmind „felhatalmazó erejű visszaigazolás” számára.

*

Pár napja arról is olvashattunk, hogy Ken Kesey kultikus regénye, a Száll a kakukk fészkére nyomán az 1975-ös, éppily nagy tiszteletben álló megfilmesítés és a Netflix 2020-as előzménysorozata, a meglehetősen vegyes megítélésű Ratched után újabb mozgóképes adaptáció készül majd az egészen közeli jövőben. A reménybeli sorozat gazdája, Paul Zaentz egy podcast-interjúban beszélt arról, hogy

Kesey özvegye és családja már jogörökösi áldását is adta a korábbi feldolgozásoknál hűségesebbnek ígérkező vállalkozásra.

Vagyis hívebb lesz a sorozat Miloš Forman filmjénél is, amelyet Kesey köztudomás szerint látatlanban utált, már csak azért is, mivel annak alkotói és döntéshozói (köztük Zaentz nagybátyja, a producer Saul Zaentz) elvetették az ő – Chief Bromden szemszögét érvényesítő – szkriptjét. Ehhez képest a félig amerikai őslakos, a magát süketnémának tettető Serteperte Főnök most az őt méltán megillető középpontba kerül majd. Bár ehhez bizonyára az egyelőre ismeretlen showrunnereknek és íróknak is lesz még egy-két szavuk. Csodálkoznánk is, ha nem így lenne.