Személyes vérmérséklet és világlátás dolga, hogy az ilyesmit az uborkaszezon vagy épp a közelgő végítélet bizonyságának tekintjük-e, de

nyaranta rendre megjelenik egy-két riasztó kutatási eredmény az olvasási szokások kedvezőtlen alakulásáról.

Így történt ez idén is, hiszen júniusban arról adhattunk hírt, miszerint Nagy-Britanniában a gyermek- és fiatalkorúak körében, s különösen a kis- és nagykamasz fiúk között drámaian csökkent a könyvek iránt táplált szenvedelem mértéke. A múlt héten pedig közzétették azt az elemzést, amelyet közösen végeztek el londoni (University College London) és gainesville-i (University of Florida) kutatók a 2003 óta az USA Népszámlálási Hivatalának megbízásából készülő American Time Use Survey idevágó adatait feldolgozván. Nos, a mintegy 236 ezer amerikai honpolgár válaszait összegző felmérés most alapvető és jószerint előre borítékolható változást jelez: egyre kevesebb ember életének szerves része az olvasás öröme. Számszerűsítve elmondható, hogy amíg az olvasás 2004-ben még a válaszadók 28 %-ának jelentett napi kikapcsolódást, addig 2023-ban ez a szint 16 %-ra csökkent. Még szomorúbb, ám váltig kevéssé meglepő módon az adatok növekvő társadalmi polarizációt jeleznek, vagyis az olvasástól való eltávolodás riasztóbb mértékű az alacsonyabb képzettségűek és vagyonúak, a nem nagyvárosban élők, illetve az afroamerikaiak körében. Ezzel szemben a legtöbbet a magasabb státuszú fehér nők olvasnak, s hogy az elemzés talán egyetlen igazán reménykeltő adatát is megemlítsük: a vizsgált két évtized során nem változott a gyermekekkel való együttolvasás (igaz, eleve nem túl magas) szintje.

A javulás esélyét az eredmények kapcsán most megszólaló szakértők leginkább kollektív törekvésekben, így elsősorban a helyi könyvtárak közösségformáló szerepvállalásában vélik felismerni. Ugyanakkor a hasonló tendenciákkal szembesülő Dániában másfajta, költségvetési ösztönzők alkalmazása is felmerült a múlt héten. Ott ugyanis a kulturális miniszter, Jakob Engel-Schmidt az „olvasási válság” legalább részleges megoldását a könyvek igen magas, 25 %-os általános forgalmi adójának eltörlésétől reméli. A javaslat a becslések szerint 330 millió koronával csökkentené a költségvetés bevételét, így erről a kérdésről még bizonnyal vitáznak majd a Folketingben, miután októberben újra összeülnek a dán nemzet választott képviselői.

*

Mindeközben a franciák újabb és újabb válogatásokkal, a beharangozás és hírverés szép összjátékával készülnek az őszi irodalmi idényre, amelyről már a múlt héten is szót ejtettünk e rovatban. Így hozzánk is eljutott – a fáradhatatlan és oly figyelmes Ádám Péter jóvoltából – a Le Monde, a Le Nouvel Obs és a L’Express legfrissebb előzetes összeállítása, és ezeket átnézve és összeolvasva mind egyértelműbbnek tetszik, hogy a 2025-ös rentrée littéraire egyik toronymagas esélyese Emmanuel Carrère, és az ő Kolkhoze, azaz Kolhoz című regénye. A több nemzedéknyi ukrán és orosz történelmet átfogó alkotás vonzerejét és pikantériáját jócskán fokozza az a tény, hogy a szerző édesanyja nem más volt, mint Hélène Carrère d'Encausse. Az 1929-ben Párizsban hontalanként világra jött és eredetileg a Zourabichvili vezetéknevet viselő hölgyből ugyanis hosszú pályafutása során nem csupán jelentős politikatörténész és Oroszország-szakértő, egyszersmind akadémikus, sőt

a Francia Akadémia örökös főtitkára vált, hanem a Putyin-rezsim egyik nyugati társutasa is.

S habár Carrère d'Encausse az Ukrajna ellen indított (és általa előzetesen teljességgel kizártnak tekintett) támadás után valamelyest árnyalta az orosz elnökkel kapcsolatos véleményét, azért 2023-ban bekövetkezett halála után Putyin váltig úgy parentálhatta a tudóst, mint „hazánk nagy barátját”. Emmanuel Carrère pedig most nyomatékosan úgy jellemzi a Kolhozt, hogy „ez a könyv egyáltalán nem tetszett volna anyámnak”. Ám hogy a francia könyves díjak körül rokonszenvezőbb fogadtatásra talál majd ez a családi ügyként is izgalmassá tett mű, az már most igencsak valószínűnek tűnik.

*

Hüllőkről szóló alkotást jó eséllyel még nem emlegettünk e rovatban, ám most ez a pillanat is elérkezett, méghozzá egy 10 esztendős angol, közelebbről Kingston upon Hull-i kisfiú jóvoltából. A múlt december óta gekkótulajdonos Zach Richardson ugyanis megírt és egyszersmind illusztrált egy bájos kis gyermekkönyvecskét, amely Zach's Reptile Alphabet: Reptile Facts and Fun Rhymes címen alig pár hete, augusztus 8-án meg is jelent. A fiúcska műve pedig, amelynek megszületését a hüllők iránt sokakban élő indokolatlan viszolygás felszámolásának nemes szándéka is motiválta, pillanatok alatt bestsellerré vált. Vagy legalábbis három kategóriában is első helyre került az Amazon eladási listáin, és ez még akkor is figyelemreméltó teljesítmény, ha e három kategória a hüllős, a kétéltűs, illetve a hüllős és kétéltűs könyvek csoportját jelenti.

„A hüllők gyönyörű állatok”

– nyilatkozta a kisállatboltban felcseperedő szerző, és az ennek igazolását célzó könyve jó eséllyel ott szerepel majd a családi közös olvasgatások programján szerte az angolszász világban. Talán nem is csak a hüllők megítélését javítva.