A vád tanúja
Fotó: delcarmat / shutterstock
A vád tanúja

Könyvkiadók a bíróság előtt, Z generációsok az angol tanszékeken és az egyetemi könyvtárakban. Vigyázat, László Ferenc eheti híreiben véres harcok, szörnyek és monopoltörekvések.

Érdekes perről adnak hírt a külföldi lapok – ezzel a régi, vagyis a nyomtatott sajtó fénykorában kismilliószor kijátszott patentfordulattal kezdődhet a mi aktuális beszámolónk is. Hiszen az Egyesült Államok szövetségi bíróságának washingtoni ítélőszéke előtt e napokban-hetekben olyan eljárás zajlik, amely nagyban befolyásolhatja az amerikai (s alkalmasint nem is csupán az amerikai) könyvkiadói világ alakulását. A közelmúltban vált ismertté ugyanis, hogy az USA legnagyobb könyvkiadója, a Penguin Random House meg-, illetve felvásárolná e piac negyedik legjelentősebb résztvevőjét, a szintúgy fölöttébb jónevű és ugyancsak New York-i székhelyű Simon & Schuster vállalatot annak jelenlegi tulajdonosától, a Paramount Globaltól.

E fúzióval nyilvánvalóan igazi könyves megacég jönne létre,

akár még annak a – persze korántsem mellékes – ténynek a beszámítása nélkül is, hogy maga a Penguin Random House 2020 immár teljes egészében a Bertelsmann médiakonglomerátum tulajdonában áll. Ez a küszöbön álló piaci átrendeződés azonban kiváltotta az amerikai kormányzat ellenkezését, lévén a versenyt veszélyeztető-beszűkítő trösztök elleni fellépés hagyományosan része a demokrata adminisztrációk programjának (de olykor még a republikánusoknak is). Így hát a Justice Department, amelyet az egyszerűség kedvéért igazságügyi minisztériumként szokás magyarítani, s amely kormányzati szerv 1933 óta rendelkezik egy ún. antitröszt divízióval, most bírói úton próbálja megakadályozni a majd’ 2,2 milliárd dolláros vásárlást.

A július vége óta a tiszteletreméltó Florence J. Pan bírónő irányításával zajló per most igen informatív betekintést kínál a kiadói biznisz legkülönbözőbb szegmenseibe, egészen a kiadóvezetők egymás közötti, indulatos hangvételű üzenetváltásaiig eljutva. A tárgyalás eddigi legpikánsabb és -eredetibb mozzanatát mindazonáltal Stephen King augusztus 2-i tanúvallomása jelentette.

A bíróság előtt szabadúszó íróként bemutatkozó 74 esztendős sztárszerző maga is a fúzió ellen hozott fel érveket:

részint a kisebb kiadók, részint a nálánál sokkalta kiszolgáltatottabb helyzetű írók védelmében. Tette ezt dacára annak (vagy tán épp azért), hogy több könyvét is a Simon & Schuster jelentette meg, míg seregnyi más kötete olyan kiadóknál látott nyomdafestéket, amelyek azóta beolvadtak a Penguin Random House vagy a Simon & Schuster konglomerátumába. King szerint ugyanis, amennyiben az USA könyvkiadói forgalmának 90 %-át lefedő öt nagy kiadó közül kettő azonos tulajdonoshoz kerül, úgy azok érdemben akkor sem fognak versenyhelyzetben egymásra licitálni, ha most még váltig ezt is ígérik. „Ez olyan lenne, mint ha azt mondanánk, hogy férj és feleség egymásra fog licitálni, amikor majd házat vásárolnak. Nagyon udvariasan alakulna minden, afféle „csak ön után”, „csak ön után” modorban.”

*

A ragyogás és a Cujo szerzőjétől voltaképp erőltetés nélkül át is köthetünk a trigger warning-figyelmeztetések kihelyezésének gyakorlatához, pontosabban annak immár vészes méreteket öltő elharapódzásához. Ennek a – mi tagadás – nemzedéki jegyeket magán viselő és a wokeism túlhajtásaival szoros rokonságot tartó jelenségnek legújabb abszurdumát az aberdeeni egyetem produkálta. Ott ugyanis, mint azt az Independent cikkében pár napja olvashattuk, több mint 30 trigger warning került elhelyezésre a kelta és angolszász tanulmányok egyik kurzusában. A kelta és a germán középkor elveszett istenei és rejtőzködő szörnyei – ez a kurzus címe, amely többek között az óangol eposz, a Beowulf tanulmányozását is magában foglalja. Annak az eposznak a tanulmányozását tehát, amelyben a címszereplő kitépi az ocsmány szörnyeteg, Grendel karját (aki ebbe azután bele is hal), majd levágja Grendel anyjának fejét, s végül még sárkányt is öl, ám ebbe ő maga is belehal. Mondhatni nem csoda hát, hogy az ilyen és ehhez hasonló forrásszövegek és témák előzetes figyelmeztetést igényelnek (általánosságban és a konkrét helyeken egyaránt),

megóvandó a Z generáció tagjait az érzelmi feszültségtől, a szorongástól.

„Az ezen a kurzuson tanulmányozott szövegekben erőszak, fizikai kényszer, állatkínzás, vérfertőzés, öngyilkosság, valamint egyértelműen szexuális tartalmú részletek fordulnak elő” – szól az elővigyázatos közlés, amelyhez hasonló figyelmeztető óvások más egyetemeken és más tanegységekben is rendre felbukkannak immár: a távolból szemlélve hol komikusnak, hol bosszantónak tűnve. Hiszen amint arról ugyancsak az Independentből értesülhettünk, a Manchester Metropolitan University illetékesei középkori keresztény szövegekhez rendeltek megannyi trigger warning-jelzést, lévén az órákon feldolgozandó forrásokban vért köhögő emberekről, csecsemőhalálról vagy épp túlságosan érzékletesen ábrázolt csodákról esik szó.

A cikk szerzőjéről
László Ferenc

Kritikus, történész, szenvedelmes ismeretterjesztő. Legutóbbi kötete: Operettország (Jaffa, 2023).