A szélvédők a sebeiket nyalogatják. Az idei utolsó – és egyben első – hó a város egyik
          végétől a másikig szédeleg. Együtt fedezzük fel a szemaforok világát, az egyedüli
          fényt az úton. Éjfél előtt megszámoljuk az aprót, nyelvünk alá helyezzük, elkísérjük
          egymást a végállomásig.
A kerület megbújik a szemetesek mögött. Futók, kutyasétáltatók és gyerekes családok közé
          érkezünk. Az erdőbe, ahol neveket véstek a fák kérgébe.
Egy utolsó esély, hogy megforduljunk és elmenjünk. De ha már gyantás lett a kezünk és havas
          a hajunk, kár lenne meghátrálni. Nem besározni a Gore-tex bakancsunkat.
Kár lenne, ha előre tudnánk, hol ér véget az erdő, és úgy térnénk vissza belőle, mintha mi se
         történt volna.