Robert Simonišek versei
Fotó: Luke Tinker / Pexels
Robert Simonišek versei

Egyesülés

Ami lehetőségként
hatott,
valósággá vált.

Előadások lépcsős
vízesése lágy
éjbe csordogál.

A naplómat lapozó
huzat lapjainál is
vékonyabbá válok.

A jelekből kélő
zene
testet-lelket ellágyít.

Hamar, csakhamar s máris
olvadoznak a peremek,
az engem meghatározó elemek.

Éj közepén hajnalok
lehetőségét betűző
erőnlét vagyok.

Rögtön, ha tükörbe tekintnék,
hátam mögött a világ
már le is mosná vétkét.

Hirtelen kiterjedek 

Lassít, hátráltat a föld,
átlyuggatnak a felhők,
vándorlelkekkel tekergek.

Engem a kontinentális
és a mediterrán égöv
ide-oda taszigál.

Várromok és klastromok
közé rekesztem múltamat,
pőre bőrét nem tépik viharok.

Hogy ez életben tovább juss,
megállj, érzékeid kitárd, ne csak fuss,
beleértve mind a hatot.

Alul kezd, emelkedj,
fel, a megsárgult levelek
légáram magasát elérhesd.

Ha türelmed tere tág, várd
sziget tűntét, hol az orkán
ciprusokat döntöget.

Amit szemed befogad,
kérdéses. Írást, hallomást,
tovasodor múlt-vonat.

*

A versek eredeti címe: Zlitje; Naenkrat sem pokrajina.

A vers szerzőjéről
Robert Simonišek (1977)

Szlovén költő.

A fordítóról
Lukács Zsolt (1971)

Műfordító. Legutóbbi fordítása: Borut Kraševec: Agni (Napút Kiadó, 2023).