Patricia Lockwood: Mostanában mindenhol gyárak vannak a költészetben
Fotó: PxHere
Patricia Lockwood: Mostanában mindenhol gyárak vannak a költészetben

Gyerekek vagyunk, nézzük, ahogy a kréta készül,
nézzük, ahogy a krétából egyre
több és több kréta lesz, s azon gondolkodunk, hogyan lehet
elég hely Amerikában mindennek előállítására, már egész
Amerikát egy gyárnak képzeljük, feje ontja magából
a műnarancsokat, keze ontja magából az üvegeket,
sarka ontja magából a legóembereket.
Nézzük, hogyan készülnek az élethű kígyók
és az élethű patkányok, nézzük, hogyan készülnek a játékkatonák;
egész Amerika egy nagy gyár, ahol varázspálcák
és végtelen sálak készülnek, egész Amerika egy nagy gyár,
ahol galambok készülnek,
hosszúfülű nyulak és
sötét, mély üregekért érzett vágyaik. Nézzük,
az üveggolyó gyártását, belekerül egy macskaszem,
belekerül a látás, rákerül a kéz,
a kéz egy gyerekhez tartozik,
a gyerek egy földhöz, a föld pedig egyetlen névhez,
Amerika. A nevet énjeim sora gyártja levegőtlen
szobákban. A napfény szórványosan árad
a villanykörte-gyárból, s folyóink felületén szivárog.
Elhagyatott gyárainkban üres terek készülnek, legnagyobb gyárunk
távolságot, végtelen gyártósora mérföldeket termel.
Az alagsorban föld alatti tereinket gyártják. Vicces
fogsorok készülnek itt, de vicces fogsorok mindenhol
készülnek talán. Miközben minket, amerikaiakat a tengerentúlon
gyártanak, kitermeljük a kínai, az orosz, a francia, a spanyol embereket,
s róluk alkotott képeinket. A gyár felett felhők tornyosulnak,
ameddig a szem ellát. Hosszú soraink sosem néznek fel
a képsorozatok gyártásából, a sötétben is
gyárthatnánk ezeket a képeket, ujjbegyeink látnának,
            mint az amerikai Ujj-tavakban
az extra erős halszemek. Az utolsó gyárban az utolsó sorok készülnek,
cipzárak váratlan kitárulkozáshoz: lombok közt egy hasadás
cipzár a kilátáson, az utolsó sor cipzárja kiterjedt jelentést fed.

*

A fordító jegyzete: 

A Motherland Fatherland Homelandsexuals Patricia Lockwood a második kötete. Versei első olvasásra becsapósan egyszerűek. Valójában azonban nagyon is sokrétű, kulturális és társadalmi vonatkozásokban gazdag prózakölteményekről van szó. Ezt a paradox kettősséget nem mindig könnyű visszaadni a fordításban, különösen azért, mert Lockwood több verse elválaszthatatlanul szorosan kötődik Amerikához. A Factories Are Everywhere in Poetry Right Now (Mostanra mindenhol gyárak vannak a költészetben) című verse azonban a nem amerikai olvasók számára is élvezhető lehet. A szöveg az eltárgyiasuló, üzemszerűen működő XXI. századi életet tárja elénk. Lockwood ezt a globálisan is érzékelhető problémát finom érzékenységgel ágyazza egy metapoétikus reflexióba. A fogyasztói igényekre reagáló gyors termelés elnyomja az egyedi érteket, a költészet sajátosan egyéni hangját is. A vers utolsó sora arra késztet, hogy az üzemszerű világon túlra nézzünk, és felülkerekedjünk rajta.

A vers eredeti címe és megjelenési helye: Factories Are Everywhere in Poetry Right Now; in: Motherland Fatherland Homelandsexuals, Penguin Books, New York, 2014.

A vers szerzőjéről
Patricia Lockwood (1982)

Amerikai költő, novellista és esszéista.

A fordítóról
Branczeiz Anna (1990)

Költő, író, műfordító, kritikus.

Kapcsolódó
Patricia Lockwood: Minek a fogság?