Kétszer fürdök meg
ugyanabban a folyóban,
majd partra szállok,
és megpróbálom levetkőzni magamról a hullámokat,
de azok annyira a bőrömhöz tapadtak,
hogy azt érzem, a testem
lett maga a folyó.
Igen, ugyanabban a folyóban
fürdök meg kétszer.
Most én vagyok a folyó,
és a kövek is én vagyok,
meg az áramlat,
ami azok között áttódul.
A testek is én vagyok, melyek
reszketve mártóznak meg medrében,
és alakulnak át mindig
más testekké, más hullámokká.
Kétszer fürdök meg
ugyanabban a folyóban;
testemet levetkőzöm
a hullámokban, majd felöltöm,
mikor újra partra szállok,
egyszerre folyva a folyóval.

*

A fordító jegyzete: Nichita Danilov nemrégiben Románia egyik legjelentősebb irodalmi elismerésében, a Mihai Eminescu-díjban részesült. Ennek okán döntöttem úgy, hogy lefordítom az alább olvasható versét, amely Hérakleitosz híres folyó-hasonlatát variálja – nyelvet ölt az örökös változás ősi elvére, miközben alanyi megszólalásmódját lassan elmossa a hérakleitoszi áramlat.

A vers eredeti címe: Râul