az alagútban

ma így van
az emberek téves buszra szállnak
igazából az ellenkező irányba akarnak
de csak azt kérdezik: hol vagyok?
maga miatt fogunk megállni?
talán kidobjuk a semmi közepén?
darázs száll a kezedre
nézegeted: vagy megszúr
vagy elrepül
mindezt följegyzed miközben a fény
sávokban tör be
a kérdéses
részecskéket gyorsító
alagútba

régen most

akkor is ha semmi sincs
ha azt mondják hogy elmúlt
és hogy csak előre nézz
házak tátonganak
sebek a tájban
a réseken
átjár a fénysugár
ha alacsony a nap
itt lustán csörgedez az idő
lassabban mint a folyó
lassabban mint az áramló tenger
és nem elég a vihar
a tárgyakat érintő és nem érző
ujjhegyeken
az utat keresztező de moccanatlan
lépések peremén
és régen most a szájszögletben reszket
bezárva mélabú és irónia közé

a vágy száma

a négyes vagyok,
mondja az öreg, mikor helyet talál.
nem, itt nincs számozás.
de van, a négyes vagyok mondom.
ki van írva a fejem fölött.
ha annyira akarja. szép így
összeszorulva egymáshoz nyomódva.
túl sokszor mondták hogy álljak föl
és cseréljek helyet. soha
a jóra. nézelődöm
a nyolcas számú ülésről milyen
jól mutat egymás mellett
a hatos és a tizes gondolom. és már
belemegyünk a ködbe. jelek számjegyek
számok olvadnak össze az alagút ragacsos
álmos szájában. a sofőr egy távoli
fülnek beszél: éjszaka majdnem
elköltöttem egyhavi fizetésemet.
ha van vér van spiritusz.
a mozgó kerekeken (hány van
a busznak?) az utasok elnyugszanak
rázkódva, föl-fölugrálva.
vágyak ébrednek. rövid az éjszaka.
túl rövid, azt mondja még.

*

A versek eredeti címe: u tunelu; davno sada; broj želje

A fordító jegyzete:

Vanda Mikšić 1972-ben született Šibenikben. Olasz és francia irodalomból szerzett diplomát a zágrábi egyetemen. Doktori disszertációját Mallarmé költészetéből a brüsszeli egyetemen védte meg. 1999-ig Horvátország brüsszeli EU-képiseletén, majd 2003-ig kulturális attaséként hazája párizsi nagykövetségén dolgozott. Hazatérve műfordítóként tevékenykedett, 2006-tól francia irodalmat adott elő a zágrábi és a zadari egyetemen. Számos tanulmánykötete jelent meg a fordításelmélet és a frankofón irodalom tárgykörében. A francia L'Ollave könyvkiadó horvát költészeti sorozatának társszerkesztője. Franciából és olaszból horvátra, illetve horvátból franciára fordít szépirodalmat.

2014-ben a francia kormány Chevalier de l'ordre des Arts et des Lettres kitüntetéssel jutalmazta.

Verseskötetei:

Diši kroz masku, diši normalno (Lélegezz maszkon át, lélegezz rendesen, 2012.); Fragmenti o bacanju kamena (Töredékek a kődobálásról, 2015.); Moglo bi sve biti (Minden lehetett volna, 2019.); Bosa (Mezítláb, 2024.).