A posta

Izraelen belül többé-kevésbé
működik, de vannak országok,
ahol nem vesznek fel küldeményt Izraelbe.
Az unokák jelenleg a hadseregben vannak,
ami persze ok az aggodalomra.
A háttérben Bartók szonátáját hallgatom
két zongorára és ütőhangszerekre.

Diákkoromban nyáron mindig a Lukács-fürdőbe
jártam. Kodály Zoltán a törzsvendége volt.
A medencében Lukács rajongói
úszkáltak, a hidrolukánusok.
A tetőteraszon egy fal mögött
volt a női napozó. A szemközti
dombon férfiak ültek távcsövekkel.

Újév

Azt hiszem, mégis kívánhatok
békés boldog évet
valahányszor elkezdődik egy év.
Szíriában soha nem voltam. Izraeli
útlevéllel ez lehetetlen.
Hadiállapotban vagyunk, még ha
nem is mindig tényleges. Asszad bukása
jó hír, de nem tudni,
mit várhatunk az Al-Quaida
felkelőitől. Honfitársaimnak
unalmas évet kívánok, amikor
Izraelről nem ír a világsajtó.

Lombsátor

A balkonomon van egy kis
szukka. Jeruzsálemet mostanáig
nem érte támadás, feltehetően
az iszlám szent helyei miatt.
Kölcsey verse, a „Huszt”
azon kevés vers egyike,
amelyeket még kívülről tudok.
Az iskolában a pentametert megtörve
skandáltuk a szünetben. A várost az első
bécsi döntéssel elvették Csehszlovákiától
és Kárpátalja egy részével
„visszaadták” Magyarországnak.
6000 zsidót Auschwitzba küldtek.

Életfa

Apám 1944-ben munkaszolgálatos volt
Baia Marén és Huszton is. Két fivére
mint „munkaszolgálatos” már 1942-ben elpusztult
a Szovjetunióban, a fiatalabbik Csernihivben.
A harmadik életben maradt 1944-ig, és a fiával
együtt Auschwitzban gyilkolták meg.
A nagymamám a gettóban halt éhen.
Fém fűzfalevélként libeg a pesti
Dohány utcai zsinagóga udvarán.

2023. október 7.

Behívták az unokáinkat.
Jobb hírekben reménykedem.
Karikó Katalinnal és Krausz Ferenccel
két új Nobel-díjasunk van.
Egy szívroham után utógondozásra megyek.
Egy évvel meg akarnak fiatalítani.
Az eredmény: nagyon fáradt vagyok.
Like to run on a software the support of
which has been discontinued.

Arany kor

87 év szép kor.
A két héber betű,
amelyek számértéke 80 és 7,
összeolvasva a „paz”,
arany szót adja.
Miért kellene diétáznom?
Csak hogy esetleg még egy
évig folytathassam a diétát?
A legjobb esetben valamivel tovább
fog tartani a fegyverszünet.

Le Monde

Azelőtt évente jártam Párizsba.
Most online előfizetésem van.
Gyakran kellett dolgoznom Frankfurtban is,
így egyszer a könyvvásáron is voltam.
Véletlenül éppen Magyarország volt a díszvendég.
Érdekelnek a műfordítások,
különösen ha összehasonlíthatom őket.
A Haaretz heti melléklete fél oldalon
rendszeresen három-négy
fordításban közli ugyanazt
a verset az eredetivel együtt.

Apám zászlós volt az első világháborúban.
Az olasz fronton egy 40 fős csapatot
vezényelt egy elterelő manőverben.
32-t megöltek közülük,
a többi 8, ő is,
sebesülten fogságba esett.
Magyar hazafiként indult a háborúba,
és cionistaként tért vissza.
Hogy miért maradt mégis Magyarországon,
az más lapra tartozik.

Az ötvenes évek

A második világháború vége felé
sok házat leromboltak Budapesten.
A kommunisták alatt alig épültek lakások.
Viszont a népesség növekedett.
Gyakran több családot szállásoltak el
ugyanabba a lakásba. Ebből gyilkosságok lettek.
A bérházunkat államosították.
Apám bútorüzletének helyiségeit
elvették. A 15 munkást foglalkoztató műhely
helyett egyetlen alkalmazottat volt szabad
megtartania és kisiparosként javításokkal
foglalkoznia. Nem volt jövedelmező.
Közeli rendszerváltozásban reménykedett,
és majdnem negyven évet tévedett.
A fordulat után nem kaptam vissza
az ingatlant, csak kártérítést adtak,
átszámítva 150 dollárt a háromemeletes
házért. Az üzletért és az áruért semmit.

A vasfüggöny

nem puszta metafora volt.
A magyar határ mentén
szögesdrótkerítés volt és aknamező.
1956-ban azonban az októberi és novemberi
hetekben határőrség többnyire nem volt.
Vonattal értük el Sopront.
Fizettünk egy csempésznek, aki
átvezetett Klingenbachba minket.

Első éjszakámat Nyugaton egy matracon
töltöttem a falu tornatermében.
Klingenbachból busszal utaztunk
Bécsbe, ahol megkerestük a Jewish
Agencyt. Összeállítottak egy csoportot.
Az éjszakai vonattal Bécsből
Nápolyba mentünk, és onnan hajóval
a viharos tengeren át Haifába.

Izraelben könyvvizsgálói oklevelet
szereztem. Érkezésem után egy évvel
behívtak tényleges szolgálatra.
54 éves koromig tartalékos voltam.
Hanukka-gyertyatartót csináltattam
magamnak az ágyútöltények hüvelyeiből
amiket a hatvanas években
egy hadgyakorlaton kilőttem.

Covid-19

„Considering the alternative”
többé-kevésbé jól vagyok.
Végre mind be vagyunk oltva
Covid ellen. De rakéták ellen nem.
Olvasok. Interneten operát nézek és hallgatok.
Apámnak több első kiadású kötete megvolt
Ady Endrétől. Időnként „A hőkölés népe” című
verséből idézett. Akkor voltam először
az Örkényben, mikor még Madách volt a neve.
Ez 1944 elején volt. Nyolcéves voltam,
és a szüleim elvittek Shakespeare
Halmetjéhez. A színpad olyan kicsi volt,
hogy a sok hulla miatt
Fortinbrast mellőzni kellett.

A posta bedöglött, megbízhatatlan.
Sokáig tarthat, amíg egy könyv
Európából a jeruzsálemi postafiókomba
eljut. 1957-ben nyittattam, amikor
be kellett vonulnom, és nem volt
más postacímem. Egy háromjegyű
fiókszám, már majdnem a Mayflower.

*

A fordító jegyzete: Anne-Marie Kenessey 1973-ban született Zürichben, ahol jelenleg is él. Közgazdasági egyetemet végzett, egy ideig az üzleti szférában dolgozott. 2009 óta jelennek meg versei, továbbá versfordításai magyar és francia nyelvből folyóiratokban és antológiákban. Verseskötetei: Im Fossil versteckt sich  das Seepferd von dir (Kövületben rejtőzik előled a tengeri csikó) 2012; Flügelnüsse und Schädelklopfer (Szárnyasdiók és koponyakopogtatók) 2020; Die Schnecken schlafen im Bart des Ampfers (A csigák a lósóska szakállában alszanak) 2025. Fordításkötetei: Jónás Tamás: Geröll, 2021; Schein Gábor: O Rhinozeros, 2025. Az itt közölt versek a Wespennest folyóirat 189. számában jelentek meg 2025-ben.

A szöveg eredeti címe: Briefe aus Jerusalem