M. H.

Azonnal megöregszik
amint két tenyerem közé zárom
és minden újabb érintéstől újra öregszik

Falai mintha csak most szoknák az elvékonyodásukat
még van ám kaparászás
még van marakodás és csikorgás
melegíti a kezem
mint frissen kiégetve

fedele alól bong a jól kiszárított kéreg
dobolnak rajta az ujjbegyek
a Nősténysárkány-patak éles kavicsai súrlódnak

s én ezt több mint közelről hallom
a fejem belsejéből
hirtelen alulnyomás a megpiszkált fülben

a hang amely elfoglalja az összes hang helyét
a hang amely kívülrekesztve a hangokat
érintéssé
merüléssé
válik
mint lent a víz alatt
ahol a fej egy szárazan zúgó zárt

üreg

De amit a kezemben tartok
az el lesz árasztva
a cserép eltűnik a kannában
a porhüvely törékenysége megszívja magát s elnehezül
a karcok karcos hangja lehalkul
a megöregedés meg már soha többé nem működik érintésre

Vakarjál még.