Hallom, ahogy az ágyadból, egy másik kontinensről
kívánsz jó éjszakát. Reggel nyolc óra van, most fekszel le,
így tesz minden író, aki egész éjjelét az írásnak szenteli.
Én éppen egy hosszú nap végén nyújtózkodom,
hogy a pult fölött ráírjam a nevem a számlára.
Igen, a te hangod, ahogy azt is mondtad: „Ugyanabban
a pillanatban élünk, de más-más időzónában.”

Önkéntelenül megismétlem: „Jó éjszakát!” Föl se pillant
az indián asszony, aki reggel óta
itt áll a pénztárgép mögött. Szelíden elmosolyodik,
mint aki egy másodpercig sem haragszik a kései vásárlókra.

A hangodat keresem
a zárásra készülő szupermarketben,
és látom, hogy a banánhalom elpilledt már,
a szőlőszemek fürtökben ásítoznak,
vízcseppek vannak az almákon, illatoznak a gombák –
majd nyílik előttem az önműködő ajtó, és a testem
egy kis ürességet kerít magára.

A vers eredeti címe:  تصبح على خير