meg akarom neki mutatni az egész életem,
ezért nagyon sietünk, mégsem érünk el sehova.
a 28-assal megyünk, elhagyjuk a botanikus kertet.
ott a botanikus kert, megnézzük majd azt is – mondom.
látni akarja a vinatovača erdőt,
hát elviszem őt a zvezdara negyedbe. starlandnek fordítottam,
and i’m not happy about it.
talán elérünk a botanikus kertbe is, de nem most, got it?
most életem első 12 évét mutatom meg,
akkor még nem tudtam a vinatovačaról.
inkább – oh well – elvetem a terveket,
össze-vissza mutatok meg mindent,
mert belgrád is csak ilyen.
azért valamennyire thoughtfulnak tűnök:
see that, see this, and a goofy mogyoró-allergy in between.
eddig 3 embert találtunk az életemben,
akik nélkül elvesztem volna. fel lettem volna zabálva. triangulation.
mind ć-re végződik a nevük, és ő képtelen kiejteni.
örökre befejezetlenek maradnak,
s úgy kavarognak a nagyvilágban, mint az őrölt kávé.
oda kéne adnom neki. tessék.
nézem, ahogy a teraszon szürcsöli –
közben arra gondolok, hogy
a szerelem egy eszpresszógép,
kár, hogy én nem is iszom eszpresszót.
anyways, we’re gonna be late,
hárman várnak a szent száva-templomnál.
please, feel free to talk bizánciul.
a nyelv that he could not fathom
as there was nothing as blue as byzantine
in our hazel eyes that crumble under the orient
so he looked at the temple while smoking sobranie.
így van: black russiant szív egy amerikai
and can’t fathom hogy az ő füstje lebeg
simultaneously mariupol,
konstantinápoly és
vračar felett.
but, through all the smoke
he squints his eyes at the temple
persistently wanting to see something
that can be lit like a rainforest.
a vinatovača erdőt akarja látni, before anything else,
és hiába próbálom magyarázni neki, hogy évszázadokra
van tőlünk az az ősállapot;
hogy az életem nem örökzöld;
hogy csak apró kavics vagyok
egy doktor velimirović utcai lépcsősoron,
ami a park felé vezet,
és a fölém hajoló fák
uránt termelnek.
it’s a sad thing to admit but
at the same time
needs not be admitted
so
we proceed to improvise streets of belgrade we
összekeverjük a sugárutakat és a fák neveit,
amik nem lesznek részei soha semmi fontosnak,
a belgrádi fák sem, az erdő sem.
jaj! a gitár!
lest i forget
he plays guitar brilliantly –
a tender mixture of meat, metal, and dead forest... i mean
that’s basically a belgrade for you,
my friend