Carlos Drummond de Andrade versei
Fotó: Max Pixel
Carlos Drummond de Andrade versei

Én is voltam már brazil

Én is voltam már brazil,
sötétbarna mint ti.
Pengettem gitárt, vezettem fordot
s bárok asztalánál tanultam meg,
hogy a nacionalizmus erény.
De eljön az óra, mikor a bárok bezárnak
és minden virtust visszautasítanak.

Én is voltam már poéta.
Elég volt meglátni a nőket,
rögtön eszembe jutottak a csillagok
s más kézelfogható égitestek.
Ám sokan voltak, az égbolt oly nagy,
hogy költészetem belezavarodott.

Megtaláltam már én is a ritmust.
Csináltam ezt, mondtam amazt.
S a barátaim szerettek,
az ellenségeim pedig gyűlöltek.
Gúnyosan elsiklottam előlük,
élveztem a ritmusomat.
Végül minden összegabalyodott bennem.
Mára már nem siklok el, nem,
nem vagyok többö gúnyos, nem,
s nincs meg már a ritmusom sem.

Irodalompolitika

Manuel Bandeiranak

A városi poéta
azon vitatkozik az állami költővel,
hogy melyikük képes kiütni a szövetségi rímfaragót.

Ezalatt a szövetségi költő
aranyat piszkál az orrából.

Brazilnégyes

João Teresat szerette, aki Raimundoba volt szerelmes,
aki Mariat szerette, aki meg Joaquimt, ő pedig Lilit,
aki nem szeretett senkit.
João kiment az Egyesült Államokba, Teresa kolostorba vonult,
Raimundo balesetben halt meg, Maria vénlány maradt,
Joaquim öngyilkos lett, és Lili hozzáment J. Pinto Fernandeshez,
akinek semmi köze az egészhez.

Az út közepén

Az út közepén egy kő volt
egy kő volt az út közepén
egy kő volt
az út közepén egy kő volt.

Soha nem felejtem el ezt az eseményt
életem kimerült recehártyáin
soha nem felejtem el hogy az út közepén
egy kő volt
egy kő volt az út közepén
az út közepén egy kő volt.

*

Jegyzetek:

Carlos Drummond de Andrade (1902 – 1987), brazil költő, újságíró, a Brazíliában nagyon népszerű irodalmi krónikák elismert szerzője, irodalomkritikus. A modern brazil irodalom egyik legkiválóbb alakjának tartják, aki nagy hatással volt a 20. század közepének brazil költészetére. Jelentősek a versformákkal folytatott kísérletei, amelyek később elvezettek a konkrét költészethez, valamint mindennapi témákhoz való ironikus közelítés, amiben a modern ember, szabadsággal és méltósággal kapcsolatos aggodalmai fejeződnek ki.

*

Forrás: 1749

A vers szerzőjéről
Carlos Drummond de Andrade (1902-1987)

Brazil költő, újságíró, író, forgatókönyvíró és gyermekkönyvíró.

A fordítóról
Végh Zsoldos Péter (1952)

Nyelvész, műfordító, diplomata. Pozsonyban él.