Abú Tammám

Megtörténik, hogy éjszaka jön, s hogy a
Világosságban szavalja a sötétség könyvét 

Megtörténik, hogy hallgatja a verseimet, s azt
Kiáltja a Napnak: Eljött az időnk, ez az!

Egyetlen vérré váltunk. S ez a távolság
A két arc között, a beszéd jövője lett.

Tanulmány

/…Egy madár
Széttárt szárnyakkal – Fél-e,
Hogy az ég rászakad?
Vagy, hogy a szél írás a tollai közt? A
Nyak a horizontra tapad
S a szárnyak
A pusztaságba úszó szavak…/

A név

Az olajfát
Magasnak neveztük
Az utcát nyitásnak a Napra
A szelet útlevélnek
És útnak a madarat

Tükör a felhőknek  

Szárnyak
De gyertyaviaszból
S a szakadó eső nem is eső
Hanem a könnyek flottája  

*

A szövegek eredeti megjelenési helye: Adonis: al-A’māl al-si’rijja al-kāmila 1. Aghāni Mihjār al-Dimasqī wa qaszāid ukhrā. Dimashq: Dār al-madā, 2002.